<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Egy lemaradt vers</title><html>Gyér társadalmi életemben egy régi jó ismerősöm talált meg. 48 órán belül találd meg a kedvenc versed, linkeld be és kérj meg 10 ismerősöd, hogy tegyen ugyanígy. Megértettem a feladatot, 48 óra helyett egy hétre való gondolkodást adott, amikor is rá kellett jönnöm, hogy a kortárs lírának sem szakértője, sem olvasója nem vagyok.&lt;br /&gt;
Sajnálom, kedves kortárs költő barátom, annyira örülök a sikereidnek, elolvasom a te írásaidat is, de nem az én nyelvemen szól. Régi vágású vagyok, aki élvezettel fürdik az a múltban. &lt;br /&gt;
Ez a vers nem csak idejét tekintve régi, hozzá tartozik az én régi emlékezetem. Még mindig szívfacsaró, ahogyan vágyik/vágyunk a szeretetre.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
József Attila &lt;br /&gt;
&lt;h2&gt;
GYERMEKKÉ TETTÉL&lt;/h2&gt;
Gyermekké tettél. Hiába növesztett&lt;br /&gt;
harminc csikorgó télen át a kín.&lt;br /&gt;
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.&lt;br /&gt;
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.&lt;br /&gt;
Számban tartalak, mint kutya a kölykét&lt;br /&gt;
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.&lt;br /&gt;
Az éveket, mik sorsom összetörték,&lt;br /&gt;
reám zudítja minden pillanat.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.&lt;br /&gt;
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.&lt;br /&gt;
Hiányod átjár, mint huzat a házon.&lt;br /&gt;
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Reám néztél s én mindent elejtettem.&lt;br /&gt;
Meghallgattál és elakadt szavam.&lt;br /&gt;
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;&lt;br /&gt;
hogy tudjak élni, halni egymagam!&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -&lt;br /&gt;
magamba bujtam volna, nem lehet -&lt;br /&gt;
alattam kő és üresség fölöttem.&lt;br /&gt;
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,&lt;br /&gt;
kinek szeméből mégis könny ered.&lt;br /&gt;
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén&lt;br /&gt;
nagyon meg tudtam szeretni veled.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
1936. május</html><type>rich</type></oembed>