1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Az elmúlt napokban megtanultunk valamit: minél kevesebbet vállalunk, annál kevesebbet bírunk. Most egy lejtőn vagyunk és már nagyon várjuk a dolgosabb januárt.<br /> Az az érdekes, hogy olyan kimerült vagyok ettől a nyugisabb életviteltől, mint amikor 2 telefon lóg a fülemen és a fejem zsong a sok adattól és tennivalótól.<br /> Csak a magam nevében beszélhetek. Évek óta először egy napra meg voltam fázva. Nem szabad elpuhulni, mert így bosszulja meg magát.<br /> A ruhámat megrendeltem, feltehetőleg a héten meg is érkezik, nagyon várom. Az esküvőre van hely, zene is fog szólni, gyűrűt már húzhatunk a másik újára. Reméljük minél többen el is jönnek. Alakul. <br /> Hetek óta gondolkodunk rajta, megléptük azt, amit eddig nem mertünk: felpakoljuk a bugyit/gatyát és az útlevelet és elindulunk Krakkóba. (Tudom oda már nem kell, de a Bridget Jones-on szocializálódtam, ott még így mondták a spontán utat.)<br /> Izgatottak vagyunk, főleg úgy, hogy a készülődés nem fárasztja ki a kíváncsiságot, nem lesz lapos a téma, amíg oda jutunk.<br /> Érdekel, milyen a Jagelló Egyetem, vagy a posztós csarnok, vagy a Kazimiers, a régi zsidó negyed. Biztosan nem fogunk unatkozni a pár nap alatt.  <br /> Lehet, hogy láthatom karácsony előtt az Auswitzi tábor bejáratát, sem bemenni, sem kiszállni az autóból nem akarok. Ha az embert érdekli, akár oda is elmegyek vele, "a munka szabaddá tesz" kapu alatt megköszönöm és nem élek a lehetőséggel.   rich