1.0Le Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.huLe Café de Capucinehttps://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/Tapasztalatot kaptam karácsonyra, egy utazási élményt és úgy ülök itt, hogy megjártuk a Tátrát olyan este, mikor a fenyvesek csak a törzsüket mutatták nekünk, láttuk a Wavel várának alsó termeit, és Oscar Shindler gyárát az ipari negyedben.<br /> <i>Szolidaritást kaptam, hogy elvitt engem egy olyan moziba, amit szerettem volna megnézni. A tapasztalat mondatja velem a keserű tudást: jobb lett volna a Hobbitot letölteni és az első 20 perc után kikapcsolni. Ha érdemelne egy blogbejegyzést, szapulnám de inkább csak megemlékezem róla.</i><br /> De előre nézzünk, az utazás mindig felvidít, annyira jó hely Lengyelország!<br /> Krakkót az utóbbi hetekben nézegettük, találtam néhány olyan épületről képet, ami alapján beleszerettem a Kazimierzbe. Ennyi volt a vágyam.  P.-nek annyi volt a kérése, hogy menjünk el Oswiecimbe, német nevén Auswitz-ba. <br /> <br /> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center"><tbody> <tr><td style="text-align: center"><a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/kazimierz_krakow_jafsegal_flickr-600x400.jpeg" style="margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/kazimierz_krakow_jafsegal_flickr-600x400.jpeg" height="425" width="640" /></a></td></tr> <tr><td class="tr-caption" style="text-align: center">Ez a lépcsősor benne volt a Schindler listájában. </td></tr> </tbody></table> <br /> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center"><tbody> <tr><td style="text-align: center"><a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/krakow-kazimierz-stajnia-434x600.jpg" style="margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/krakow-kazimierz-stajnia-434x600.jpg" height="640" width="460" /></a></td></tr> <tr><td class="tr-caption" style="text-align: center">Forrás: zszywka.pl</td></tr> </tbody></table> <br /> Az ismerősök nem vállalkoztak útitársnak, így kedd este lefoglaltuk az interneten és csak azért is elindultunk magunkban. Megint fogalmam sincs, hogy jutottunk erre az elhatározásra. <br /> Péntek délután indultunk, előző este sült egy kis ropi az útra. Ez pakolós party volt, annyi étel talált meg minket itthon egy disznótor alakalmából, hogy felpakoltuk és ott ettük meg.<br /> Persze kerestünk egy aranyos kis éttermet, ahol a pirogot kézzel hajtogatták és támogattuk a helyi vendéglátást is. <br /> Nekem egy mottó körül forgott ez a néhány nap: Aki mer az nyer. Mintha a gondviselés összefogott volna azért, hogy nagyon jól érezzük magunkat és segítsék az utunkat.<br /> Low budget utazás volt, de nem azért mert spóroltunk volna. Így jött ki!<br /> Az amerikai-orosz társasjáték miatt olcsó volt az üzemanyag, Krakkóban ingyen megúsztuk a parkoltatást, mert péntek este 8-tól, hétfő délelőtt 10-ig ingyen aludhat az autód akárhol. Ettől a tételtől féltünk a legjobban, sok helyen olvastam, hogy nagyon drága. Egy óra 3 zlotyi, durván 220 Ft. Ezt szorozd meg amennyit ott vagy. Amikor a kiírást elolvastuk, majdnem örömtáncot jártak a fiktív féket nyomó lábaim. Előreszaladtam, addigra hét órányi autózás volt mögöttünk.<br /> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center"><tbody> <tr><td style="text-align: center"><a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/IMG_3822-600x397.jpg" style="margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/IMG_3822-600x397.jpg" height="264" width="400" /></a></td></tr> <tr><td class="tr-caption" style="text-align: center">Kastély a magyar határnál</td></tr> </tbody></table> A Tátrában olyan utakon haladunk, amiknek sem az alját, sem a végét nem láttuk. Nem láttuk volna nélküle az út kanyarulatát, ha a műhold nem mutatja. Olyan koncentrációt igényelt, hogy ha be tudtunk volna fogni akármilyen adót a rádión, kikapcsoltuk volna. Erre jött az első hegyen egy sűrű köd és nem mertem szólni P.-nek, de a szemem sarkából havat láttam a fák alatt és rájöttem, hogy a sercegő hang jég a kocsi alatt. Úgy döntöttem, amit nem tud, az nem fáj.<br /> Azt a részt mintha elrettentésnek szánták volna, utána egyszer sem volt köd a hegyekben és nem is voltak olyan veszett kanyarok. Utána minden könnyebb lett, a visszaút pedig haza galoppozás. Szerintem mindketten nekivágnánk megint. Akár holnap. <br /> Van egy hangulata annak, hogy csak ti vagytok és a sötét, nyugodalmas éjszaka valahol az Isten háta mögött! Elkezdtük élvezni és viccelődtünk azzal, hogy nem is lenne buli, ha ezt a szakaszt netán világosban és 10 méteres beláthatósággal tennénk. Átmentünk Szlovákián és érdekes volt látni hogy a néhol megmaradt felvidéki paraszt portákat a havasokban felváltották a hosszú házak, a rönk házak, amiket mohával tömítettek. Poprádon álltunk meg, ahol javában folyt a péntek esti, karácsony előtti roham. Minden volt: medencéből kiugráló, vergődő ponty, gyerekek jégkorcsolyával és wc.<br /> A lengyel határt egyetlen tábla jelölte, kihalt volt az egész környék. Az első lengyel újdonság volt, hogy a kivilágított sípályák fényét visszaverte az ég.    <br /> <br /> <div> <a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/IMG_3832-450x600.jpg" style="margin-left: 1em;margin-right: 1em"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/IMG_3832-450x600.jpg" height="400" width="300" /></a></div> <br /> <table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto;margin-right: auto;text-align: center"><tbody> <tr><td style="text-align: center"><a href="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/IMG_3837-450x600.jpg" style="margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/IMG_3837-450x600.jpg" height="640" width="480" /></a></td></tr> <tr><td class="tr-caption" style="text-align: center">Örömünkben megálltunk néhány percre, hogy a családot felhívjuk. Egy kis falu étterme, nagyon hívogató, bent biztosan hordóból csapolják a sört.</td></tr> </tbody></table> <br />richhttps://capucine.cafeblog.hu/files/2014/12/kazimierz_krakow_jafsegal_flickr-150x150.jpeg150150