<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Ünnep</title><html>Leckéztet ez a hét, leckéztet az elmúlt időszak. Nem akar megtaposni, csak érezteti erejét és csodálatos ajándékként élem meg. Úgy a munkában mint a kapcsolatunkban. A munkában azt veszem eszre, hogy ha a sok bosszantó dolog és ember mellett kapunk kis ajándékokat, ami arra enged következtetni, hogy alapvetően jók vagyunk, nemcsak mi ketten, hanem Mi, mindannyian, csak a rosszak több figyelmet csikarnak ki maguknak.&nbsp;&lt;div&gt;
Egy reggel mosogatás közben egy dal ment a rádióban, egy mondata megfogott: Ha lélekben megértél, rászolgáltál a változásra.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Ez az! Egy lépés a teljesség felé, egy irány ami utat mutat a stagnálásban.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Épp most, ebben az állapotban ezt a mondatot meghallani, reményt ébresztett bennem. &nbsp;3 nap múlva megértettem miért. Bekerült a blogom egy nagy női magazin vip blog szekciójába. Az elmúlt időszak teljesítménye alapján nem értem miért. Kiderül, megugrom e a lécet.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Akaratlanul is arra a változásra gondolok, ami a magánéletemben is küszöbön áll. Rettegek az ismeretlentől, bár az ember azzal szokott nyugtatni, hogy amit megélhettünk egymás mellett, másnak 20 év vagy több. Töményen kaptuk a másik legrosszabb arcát, legbántóbb kiszólásait, mert ugye mindig az kapja tőled a legnagyobb lócitromot aki a legjobban szeret.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Ma reggel belelapoztam egy random füzetbe, amit jegyzetelni hoztam el a régi cuccaim közül otthonról. Láss csodát egy napló, amire nem emlékeztem. Annak az egy évnek a kivonata volt, mielőtt megismertem akihez most hozzámenni készülök.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Én voltam az. Olyan messziről szólt a hangom, mintha egy másik ember írta volna. Csalódott volt, végletekig szomorú, aki sohasem érezhette milyen ha viszont szeretik.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Milyen bagatell ehhez a nyomorúsághoz képest a sok hülye ügyfél? Minden probléma bagatell, ha van kivel megoldani.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Mikor megismertem egy verset jegyeztem le a naplóba. Nem tudtam tényleg ilyen e, de reméltem, hogy ezzé válhat az az egy találkozás. &nbsp;Bassza meg, igazam volt, szerencsés flótás vagyok.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
B. Radó Lili&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Ünnep&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
hogy szíved bíborával vársz reám,&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
S hogy ne fussak előled riadtan,&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Lelked titkos, százegyedik szobáját,&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Virággal díszíted fel énnekem.&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Tied minden ujjongó énekem,&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Tied lelkem szivárványos zománca,&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Tied a derű, mely rólam szétárad.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Örömnek jövök, sohasem verlek láncra,&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
Ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.&nbsp;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
&lt;div&gt;
&lt;br /&gt;&lt;/div&gt;
</html><type>rich</type></oembed>