<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Le Café de Capucine</provider_name><provider_url>https://capucine.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Le Café de Capucine</author_name><author_url>https://capucine.cafeblog.hu/author/le_cafe_de_capucine/</author_url><title>Egy Hörcsögvár belülről</title><html>A munkánkból adódóan szép kis szeletet kapunk Magyarországból, vagy csak inkább a keleti fertályból. Múlt héten olyan tapasztalat jött velünk szembe, ami olyan ritka, hogy belekerülhetne a top 10 érdekes (értsd furcsa) magyar otthonba. Kóros gyűjtgetőknél járunk. Nem olyan ritka mint gondolnád, minden 1000 alkalomra jut egy. Egy jól szituált, kedves idős pár járt nálam az irodában a hét elején és megbeszéltem velük egy munkát.&lt;br /&gt;
Alig vártam, mert elmesélték, hogy befogadják az állatokat, otthont adnak nekik, de szerencsére van elég helyük, mert egy nagy házban laknak egy nagy kert közepén, a város egyik legszebb övezetében. Egész héten vártam hogy bolyhos cicákat és elhízott kutyákat gyomrozzak munka fedőnév alatt. Megemlítették, hogy milyen borzalmas körülmények között tartotta a szomszéd az állatait, akinek furcsa betegsége volt, mindent összegyűjtött és semmitől sem tudott megszabadulni. Hiába úgy hisszük, hogy Debrecen nagy város, mégsem elég nagy, hogy ne tudjuk miről beszélnek, a mi munkánk volt egy éve. Utólag nagyon bántam, hogy szóba jött, mert &quot;bölcsen&quot; annyival tereltem le a megboldogult szomszédot, hogy: szegény ember, beteg volt.&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://3.bp.blogspot.com/-_uQ2a1WSZFs/VVCoPaMl-BI/AAAAAAAAEo8/6pg0SRZ9fbA/s1600/img_26_1.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;480&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2015/05/img_26_1-600x450.jpg&quot; width=&quot;640&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&lt;br /&gt;
Régi ház, kívülről nem látszott semmi. Zárt ajtók mögött viszont rájöttünk, hogy ők is ebben&nbsp; szenvednek. Kényszeríteni kellett magunkat, hogy nem nézzünk szét tátott szájjal és próbáljunk úgy viselkedni, mintha ez egy átlagos élettér lenne.&lt;br /&gt;
Járatok voltak a lomok között, a szemétben és harminc évre visszamenőlegesen összegyűjtött csomagolások, és tejfölös dobozok rengetegében. Teljesen leszívta az energiáinkat az a mérhetetlen káosz, amelyből néha megláttuk egy egy ex kóbor macska felvillanó, csipás szemét. Az állatoknak van szőre és ürüléke, nem szellőztettek a sok cucc miatt, nem lehetett kinyitni az ablakokat.&lt;br /&gt;
Rájöttem az indítékra, ami miatt a kóbor állatok védelmezői: vonzódnak hozzájuk, mint azokhoz a lomokhoz, amit az utcáról szednek fel és halmoznak, halmoznak.&lt;br /&gt;
Be kellett harapnom a számat, hogy ne lássák a mosolyomat, amikor ellőtték minden rendetlen tulajdonos örökös mentegetőzését: - Elnézést a rumli miatt, ÉPP KÖLTÖZÉSBEN vagyunk.&lt;br /&gt;
Gondoltam magamban: - ja biztos az elmúlt negyven évben költözködtök. &nbsp; &lt;br /&gt;
Egész idő alatt azon bosszankodtam, hogy milyen képmutatóak az emberek, hogy volt bátorságuk lesajnálni a szomszéd embert, amikor ők ugyanabban a cipőben jártak. Felháborított, mert látszott, hogy kívülre próbálják azt a képet mutatni, hogy minden ok, a kertjük szépen karban volt tartva, a ház előtt állt egy takaros kis autó. A szomszéd legalább nem volt olyan képmutató, hogy adott az emberek véleményére, ha azt az életformát élte. &lt;br /&gt;
Magamra is mérges voltam, mert olyan naíva vagyok, engem az orromnál fogva lehet vezetni egy kis kedvességgel. Nem láttam, nem vettem észre semmit. Megfogadtam magamban, hogy a személyes véleményemet akármilyen jó szándékúnak látom a másik felet, megtartom magamnak.&lt;br /&gt;
Ez a hajlam mindenkiben ott van, valamilyen mértékben ragaszkodnunk kell a tárgyainkhoz. Mikor hazamentünk aznap szomorúan vettem észre, hogy annyira szeretem a régi dolgokat, szentimentálisan ragaszkodom és élvezem a vadászatot, amivel a megszerzésük jár. Az irányt nálunk is észrevettem. Talán ezért is jó, hogy eltérünk P.-vel. Ha egymás kedvére halmoznánk, ide lyukadnánk ki, de így mindig ott lesz az ő rosszallása, ami engem visszatart.&lt;br /&gt;
Ez a &quot;jó lesz még valamire&quot; vagy nálam &quot;kell egy ötletemhez, amit még nem tudom mikor fogok megvalósítani&quot; gondolat a praktikumból táplálkozik, a takarékosság és kicsit a környezettudatosság működteti. Ilyen esetben is meg lehet találni az arany középutat.&lt;br /&gt;
Valós igények felmérése (mennyire van igazából szükségem, minek száz befőttes üveg, ha csak ketten vagyunk rá megenni, amit el akarok tenni bele) + józan felső határ (20 db). Ha a vonal felé megyek a felesleget könyörtelenül ki kell dobálni.&lt;br /&gt;
Menj haza és a feng-shui-ra hivatkozva lomtalaníts, a csí had kavarogjon, gurgulázzon a lakásban. Eskü, ha hazamegyek én is azt teszem. &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
Képek forrása: http://www.letudokszokni.hu/cikkek/26/Kenyszeres-gyujtogetes &lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
&lt;div&gt;
&lt;a href=&quot;http://4.bp.blogspot.com/-lGjGlEUNkuo/VVCoSmgY7II/AAAAAAAAEpE/aNPKlly4u80/s1600/img_26_2.jpg&quot; style=&quot;margin-left: 1em;margin-right: 1em&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;426&quot; src=&quot;https://capucine.cafeblog.hu/files/2015/05/img_26_2-600x400.jpg&quot; width=&quot;640&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/div&gt;
&nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; </html><type>rich</type><thumbnail_url>https://capucine.cafeblog.hu/files/2015/05/img_26_1-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>