Nyúl York és Chicago utcái az 50-es években

A fiatalember szerencsét hozó napja. Apu nem osztozik az örömben.

Nagy fehér Öntudat.

Egyik kedvenc: lehetne a “Szeretem a testem!” műsor (ha még van) zászlóshajója

Mindig a szívem csücske volt, amikor a sok kedvenc témáim néhánya összefogózkodik és valami csodálatosat hoz létre. Jelen esetben a címkék a következők: történelem, emberek, New York és az ucca. Nem elírás, nézzetek meg néhány századfordulós térképet, egy utcát sem találtok.
A fotós aki ezeket a fotókat készítette, Vivian Maier, akit szuper tehetségesnek és jó szemű, érzékeny fotósnak tartok. Azt írta a fülszöveg, hogy a képeit, csak a halála után hozták nyilvánosságra, 2011-ben, miután egy történész megvette a negatívokat egy aukción. 

Különleges, abból a szempontból, ahogyan ábrázolja ezeket az egyszerű embereket, ahogy rád néznek… 
Némelyik nevetésre ingerel a jellem komikuma vagy bája miatt, máskor csak úgy érzed, rosszkor vagy rossz helyen, nem kellene ezt látnod, annyira bensőséges pillanatok. Másfelől kérem szépen ez a milliő már történelem.

 Munkássága itt található.