Le Café de Capucine

Szerelmetes kályháim

Szeretném mindenkivel megosztani egy örömömet, mert a szépet nem lehet önző módon csak magunknak kuporgatni. Visszatérő és eddig még sajnos nem megvalósított vágyam, hogy megtanuljam, hogyan lehet cserépkályhát készíteni. Nem, nem rakni, hanem a részeit, hogyan állíthatom elő. Sárból, hogy csinálhatom meg egy ház szívét? Valami miatt az a megérzésem, hogy a mostani, fiatal korosztály… Tovább »

Szerzetesek ágya, de legalább nem lesz lumbágód

Eljutottunk odáig P.-vel, amit Kőhalmi Zoltán humorista írt bele az IKEA ügyfélszolgálatára címzett levelében, így szól: “Mondják meg nekem annak a tervezőnek a nevét, aki tervezte azt a bútor, hogy személyesen őt szidhassam a terméke miatt!”  Nem akartuk belátni – mert mindketten csillogó szemekkel csüggünk az IKEÁ-n mint szent és sérthetetlen médiumon, aki eljuttatja az… Tovább »

Egy malteres hétvége margójára

Szerepzavarban vagyok : a szüleim kislánya és egy háztartás nőtagjának szerepe csapott össze bennem a hétvégén. Az első építési feladat kis történetünkben, ablakcsere volt. A gyerekagyú intfantilis részem csak elszaladt volna a rumlis ház egy olyan sarkába, ami nem ismeri a lecsöppenő vakolatot, a felmosóvödör-fogkefe kínzóeszközt, a piszkos cipők nyomát. Csak szerettem volna a kedves… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!