Le Café de Capucine

A hétköznapokban elfelejtünk dicsérni, pedig nagyon fontos. Nem akarjuk, hogy így legyen de az aktuális napi probléma megoldása eltolja a hangsúlyt az igazán fontos dolgokról és emberekről. Azt hittem mentes vagyok ez alól, hogy én majd odafigyelek erre, de sajnos nem. Mindenesetre törekszem arra, hogy 10-ből egyszer eszembe jusson és akkor azt ki is mondjam. … Tovább »

Reggeli sétám során nézem az emberek arcát, hosszú a tél és a karácsony narancsillatú romantikáját már elfújta a szeles, havas január. Visszahallom, hogy mindenki úgy megy dolgozni, hogy elege van a szürkeségből és még azzal is összevitatkozik, akivel máskülönben nincs baja. Vergődünk, várjuk az első napos, friss illatú reggeleket. Minden porcikám követeli azt, hogy friss… Tovább »

Szombat reggel, találtunk egy műsort, amitől mindkettőnknek kocsányon lógott a szeme a gyönyörködéstől: mallorcai konyhaművészet, mezőgazdaság és túrautak. Ott láttuk ezt a receptet, amitől feltételes reflexként az agyam kijelezte a hiányzó belevalókat és a meglévő előkészítésére koncentrált. Mindenek előtt áztass be 150 g szárazbabot. Tudom, hogy még semmit sem tudsz, de tedd meg. Néhány hozzávaló… Tovább »

Voltatok már úgy, hogy szinte vallásos tisztelettel adóztatok a pillanatnak, amit egy étel, vagy egy helyzet adott nektek? Feltöltődöm ilyenkor és nem csak vitaminnal. Ahogy a fény felé tartom ezeket a kapszulákat, örvendezek neki, hogy ilyen finomat hozott nekünk létre a teremtés. Ilyenkor mindig felbukkannak a memóriámban a festmények amik ezt ábrázolják, eszembe jutnak Csontváry… Tovább »

Győzelem, fényes győzelem! Ahogy eljött a hétvége, pedig csúfos visszaesés. Beleestem a hétvégi asztal bermuda háromszögébe: rántott hús, töltött káposzta, sütemény. Nem akartam sokkolni a családot azzal, hogy el kívánok fordulni attól, amit egész életemben tanultam, miszerint a húsban az erő. Csak fokozatosan szoktatom őket a tényhez, hogy ezentúl otthon csak a körettel lakom jól…. Tovább »

Egész életemben csak tévedésből, vagy balesetből kifolyólag látogattam a kórházakat, 10 évesen meg is szöktem egyből, bár, én úgy értelmeztem, hogy sétáltam egyet. Summa summarum: sohasem voltam nagybeteg. Viszont úgy érzem, az elmúlt időszak figyelmeztet arra, hogy kezdjek odafigyelni, mert ami most még csak sugallat, 10 év múlva már egy kórkép. Évek óta próbálom az… Tovább »

Nos kérem szépen, ahelyett, hogy levezetném a künefe jelenség és fellángolás főbb pontjait, inkább egy mesével szeretném látványossá tenni ez a “kicsi, savanyú, de a miénk” narancsot. Vagyis süteményt.  Ezt a mesét szegedi főiskolás éveim első szemeszterén hallottam. Művészettörténet órán, a felhíguló információ veszélyeire hívta fel így a figyelmet a tanárom, Lénárt Sándor Római konyhájának… Tovább »

Csapongásom ebben a bejegyzésben is megmarad… Húsokról: mivel mohamedán vallású országról beszélünk, valahogy nem sok malacot láttunk. Nem is érzed a hiányát, mert úgy készítik el a marhát, a borjút, a csirkét és ritkábban a halat, hogy betegre zabálod magad belőle. A henteseknél sokszor láttunk birkát kipakolva, legtöbben, ezt vásárolják. A hentesek, mint (jobban megnézzük)… Tovább »

Amikor lefoglaltuk a szállást, a teljes ellátás volt az egyik sarokpontja a választási kritériumoknak. Bár így utólag belegondolva, nem egy ökör ára ott jókat enni. Nem sokat tudok most sem a konyhájukról, végül is csak megettem. Mindig egy ismeretlen helyről kiragadott gondolat motozott a fejemben amit rég egy utazási műsorban hallottam: A török konyha a… Tovább »

Az estéket, az ájulás közeli állapotot céltalan böngészéssel szoktam eltölteni, éhezik az agyam az ingerekre, csak a testem nem képes utánuk eredni. Mindegy, most van ez, lesz máshogyan is. Tegnap találtam a neten (MÉG) ezt a nagyon érdekes helyet, valahol London külvárosában helyezkedik el, itt. Épp a napokban került szóba  egy beszélgetésben az a vágyam,… Tovább »