Le Café de Capucine

Közérthetően: Körtés felfordított torta, sós karamellel Nem voltam sohasem az a nagy gyümölcs tortás. Meghiúsul és elveszik a többi alapanyag között a lényeg, éppen azért eszek gyümölcsöt, mert az igazi ízére vágyom. De az ősszel érő dolgoknál, mintha maguk is kívánkoznának arra, hogy feldolgozva fogyasszuk. Ilyen az alma, a szilva és a körte. Nyersen, finom,… Tovább »

A monszuneső folytatódik és a mai napon előkerült a térdig érő csizma, de annyi eszem sajnos nem volt, hogy egy evidensnek számító esernyőt is bedobjak a táskámba. Nem vagyok hajlandó lehangolódni, nem akarok egy morcos macska módjára legörbülő szájjal homlokot ráncolni. Lassan mocorog az idő, csak a szürkeség és a halkan kopogó eső az állandó…. Tovább »

Épp a délutáni bűnös croissant portyámról visszatérve ugrott be a gondolat az agyamba. Kislyány, csináltál már te leveles tísztát? Neeem? A válaszom csak egy nagy sóhaj volt és egy konyhai kihívás ígérete. Ránéztem az interneten, hogy miből élünk.   Ott találtam ezt a gorillára emlékeztető kissé irritáló pasit, Brúnót, akinek hasznos szerepét a társadalomban egy parton… Tovább »

Gyerekkorom visszasejlik erre az édességre, amikor a családommal egy fárasztó nagyvárosban végigkutyagolt nap végén bementünk az akkor még erősen cocialaista érát idéző cukrászda-presszóba, a Csokonai színház mögött megbújó kis utcasarkon: ez volt a Kismandula.  Üveglappal fedték az asztalokat, hogy a magamfajta fölöttébb ügyes kezű gyerekek se kapjanak tockost, ha véletlenül kiöntik a kólát. Szerencsére ilyen… Tovább »

Gyerekkoromban a Régi Vígadó épülete számomra olyan távoli és nem értelmezhető intézmény volt, ahova nagymamám a kis kezével, egyessével készített csigatésztáját hozta én meg mint néhai kísérő megvártam a bejáratnál. Ahogy teltek az évek, elfelejtettem, hogy ott egy működő étterem van, egészen 2 héttel ezelőttig, amikor P. random felhívott egy délelőtt és belekiabált: “SZIVI…Torkos Csütörtök… Tovább »

Nem osztom a távol keleti népek főzési gondolkodását, ami ritka esetekben kutyát is felhasznál egy jó étkezéshez (NEM, nem a társasága miatt) és egy mondás köré épül az ars poeticájuk: Főzz azzal, ami mozog és fűszerezz azzal, ami nem. Ennek ellenére nagyon szeretem enni azt a magyar gyomorhoz szelídített változatot, amit itthon kaphatunk. Persze az… Tovább »

Eddigi minden készülődésemet felborította a múltkor meglátott gyönyörű kacsa. Eldöntöttük, megsütjük, megesszük mint a nagyok, naranccsal, krumplipürével. Elregélem, hogy egy narancs levét egy evőkanál cukorra öntöttem és forraltam, majd ráöntöttem 2 dl fehérbort és egy teáskanál sót. A kedves kacsát, ami akarata nélkül jóllakatott minket. megsóztam és borsoztam. Néhány gerezd narancsot megfosztottam a fehér hártyájától,… Tovább »

Ez a téma a almás őszi kalácsom/akármim szeletelése közben jutott eszembe. Mit kaptunk a nagymamáinktól? Sok disznótor alatt megevett pogácsát, amit csak nekünk csinált (a többi 10 ember csak kapott belőle :D), aprót fagyira, sok megnyerni hagyott kártya és társasjátékot, felvigyázást, ha betegek voltunk, orosz háborús élményeket az ő gyerekkorából, élménybeszámolót a népdalkörből, vagy nyugdíjjas… Tovább »

Shakespeare is megmondta, hogy színház az egész világ. Ebből a tézisből kiindulva, már csak kicsi csúsztatás szükséges ahhoz, hogy kimondhassam: játszani az otthon melegében boldogító. Mondjuk, milyen érdekes lehet kipróbálni az úgynevezett “Étterem” nevű játékot. Hogy, nem tudja, hogy hogyan? Dehogyneem! Minden nő született színésznő. Szükségeltetik hozzá egy lelkes társaság, egy felszerelt konyha és az… Tovább »

Kedves vélt olvasóim! Kérlek titeket, ne veszítsétek el a reményetek, ha az általatok készített remekmű úgy áll a tányéron, mintha azt már megették volna, pedig még fel sem tálaltátok. Tegnap nem tudtam mire vállalkozom, amikor hetykén be akartam váltani a születésnaposomnak tett augusztus 20.-ai ígéretem: -Szabolcsi almás-mákos, nem nehéz, miért ne csinálnám meg neked szeptember… Tovább »