Persze a szagok jelenléte a pop-cornra korlátozódott, de a tobzódó, meseszerű, giccses festményekbe áthajló bugyirózsaszín, bájos aranykor..ezek huszárosan állják a sarat. Infantilis és a huszadik század elejében nagy elégedettséggel vájkáló érdeklődésem, hatalmasat ugrott az előző alkalommal a moziszékben, amikor rájöttem, van ilyen film. A korszak, a karakterek, a történet, amire biztosan szaladok a moziba. Sajnos… Tovább »
Színes, szagos mese: Grand Budapest hotel
Persze a szagok jelenléte a pop-cornra korlátozódott, de a tobzódó, meseszerű, giccses festményekbe áthajló bugyirózsaszín, bájos aranykor..ezek huszárosan állják a sarat. Infantilis és a huszadik század elejében nagy elégedettséggel vájkáló érdeklődésem, hatalmasat ugrott az előző alkalommal a moziszékben, amikor rájöttem, van ilyen film. A korszak, a karakterek, a történet, amire biztosan szaladok a moziba. Sajnos… Tovább »
Tudom, hogy furán fog hangzani, de ha mi egy igazit szörnyülködni akarunk, akkor nem az aktuális politikai kábárét, nem is a való világot, vagy hasonló, hülyeséget épitő tévéműsort kapcsolunk be, hanem bekapcsoljuk a National Geographic-ot. Végtelenitve sugározzák a második világháborús dokumentumfilmeket. Nem vagyunk sem antiszemiták, sem rasszisták, bár ők sem fognak koncentrációs táborokat mutatni vasárnap… 
Nem sok olyan filmet láttam még életemben, ami ennyire tudott vezetni. Mármint ha Sós Ágnes, rám parancsol, hogy sirj, akkor megteszem. Amiben új, az, hogy mikor elfacsarodik a lelked, mert akkora tragédia van annak a tiszta embernek az arcán és az igazi, egyszerű szavaiban, 2 perc múlva a még könnyes szemedet már a huncut kiszólások… 
Nem jártam még a nagyvárosi lét alapkövének számító New Yorkban, de a Wall Streetről Mr. Gecco óta mindenki hallott. Aki a világgazdasági árnyékbalettbe akart betársulni, ott volt a helye. Úgy beszélnek erről a helyről, mint egy mitikus szörnyetegről, ami először kicsi majd nagyobb halpénzzel felhízlalja az emberi egót, megveteti vele az Armani öltönyt, a luxusautót,… 
Ne mondd, hogy infantilis vagyok, felnőtt férfiak a Star Trek-ért, vagy a Csillagok háborújáért vannak oda. Ez Nem mese…végtelen nosztalgiával gondolok erre a fétisemre, mert sok minden máshogy lenne az életemben, ha 12 évvel ezelőtt nem nézem meg ezt a filmet, illetve nem olvasom a könyvet. Az eredete annak, hogy miért mentem képzőművészeti suliba, innen… 
Tegnap este, sok sok idő után először leültem megnézni egy filmet a tévében. A film egy sokszor látott, amolyan minden háztartásban fellelhető film, olyan mint a Reszkessetek betörők, vagy a Terminátor. Pop-kulturából való kizárás, vagy csak egy uborkás üveg alatt neveltség folyománya lehet, ha valaki még nem hallott róluk. De ilyennel még nem találkoztam rövid… 
Azon az állásponton voltam eddig, hogy nem akarok bejegyzést írni erről a filmről, mert olyan sok morális problémát vet fel bennem, amit még péntek este óta sem tudtam letisztázni magamban. Egész héten hallottam egy kedves kis hangot esténként: ma, nem megyünk el megnézni? Azután vízszintesbe került és nem ismételte meg a kérést, így mivel én… 
2011 végén olvastam el ezt a könyvet, “a nagy kultúrális és irodalmi homályfoltok felvilágosítása” című egyéni projectem keretein belül. 2 estés dolog volt, a nehezen letehető kategóriából. Megtetted magadnak azt a szívességet, hogy a dolgaidra, az életedre visszatérsz, mert érezted a cselekmény felett súlyosan gomolygó rosszat, érzed, sejted, hogy az illető csak rohan bele fék… 
Mint ahogy más alkalommal említettem volt, egy gyáva nyúl vagyok. Szeretek minél többet olyan filmekből nézni – lehetőleg nagyokat ugorva és párna, ember karba bújva – ami zombis….hhhrrrr. Bevallhatom, vannak olyan filmélményeim, amiknek néhány részét mai napig nem láttam. Ilyen az a bizonyos Legenda vagyok, amiben Smithi alias Will Smith keresi az emberiséget megmentő gyógymódot… 
... 