Le Café de Capucine

Jurassic Park, 57. alkalommal

Azok a gyerekek, akik fogékonyak arra, hogy a földet túrják, szeretik az állatokat, szinte biztos vagyok, hogy 93′-ban régészek szerettek volna lenni. Nálam ez a huncutság egészen sokáig tartott, sőt ha belegondolok, még most is benne ülök, régi épületekkel foglalkozom, helytörténészek beszámolóit hallgatom szájtátva, vagy spontán kincskereső túrára indulok a falunk határába. Szóval azok, akik… Tovább »

Marley és Ők

Tegnap régi adósságot róttam le azzal, hogy megnéztem a “Marley és én” című filmet. Annyiszor megígértem már az embernek, hogy az ő álláspontját is végig gondolom a kutyatartással kapcsolatban, tudniillik mióta összekerültünk azóta nem tudtunk dűlőre jutni. Ez a film volt az ő zászlós hajója, ami kikövezte az álláspontját. Bagatellnek tűnik a probléma, de ma… Tovább »

Vigyázz, járkálók!

Mostanában furcsa perverziónak hódolunk. Szó sincs fojtogatásról, gúzsba kötésről, csupán napról napra tudatosan borzoljuk az idegeinket egy sorozattal. Az, hogy aberrált viselkedésként gondolok erre amiatt lehet, hogy az sem zökkent ki nézéséből, hogy napok, sőt hetek óta kimerült vagyok, egy kitalált világ miatti pánikban töltött éjszakák miatt. Kérdezem magam, hülye vagy kislyány? Kell neked ez… Tovább »

Argo

Nehezen tudtam rávenni magam, hogy előítélet mentesen nézzem meg ez a filmet, ami Hál Istennek, az első öt percben semmivé foszlott. Kis kezek rakták össze az irodai zabáló csíkjait. Ugyanis, Ben Affleck-el kapcsolatban élt bennem egy kép: a Good Will Hunting melósa, az a szuperhős aki vakon ugrál a háztetőkön, a Néma Bob filmek epizódbunkója,… Tovább »

Go, go Django (a D-t nem ejtjük)

Bár úgy gondolom, hogy a hétköznapok is megérdemlik, hogy valami kis jutalommal fogjunk kezet önmagunkkal, néha csak egy zombit jól megjelenítő lassított felvételre van kapacitás. Ilyen este volt a péntek is, de úgy döntöttünk, hogy fityiszt mutatunk az elmúlt 4 napnak, mert egy nap a héten én is megérdemlem, hogy más tegye elém az ételt…. Tovább »

Egy hobbit, felébe-harmadába

Délelőtti többé-kevésbé tanulásom egy hirtelen napsugár világította be délután. Ma én választhattam filmet a moziban. Mikor elkezdtünk közösen eljárkálni, eldöntöttük, hogy a másik kedvéért bizony elviselünk egy egy filmet, amit csak a másik szeret. Persze létezik egy középút, amikor mindketten ugyanazt vágyunk megnézni. Eddig kivétel nélkül beleválasztottam a saját fellángolásaimmal. Egy nagyon nagyon furcsa lengyel… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!