Le Café de Capucine

Lustulás, perec nutellával.

El akartam mesélni hogy jártam múlt vasárnap, perecet sütöttem. A receptleírásoknál “könnyű” kategórába sorolta az a szadista szemét, aki azt felejtette el megemlíteni, hogy kapok a gyúrás és a kelesztés után egy olyan kelt tésztát, ami sodrásnál üreges lesz ami azt jelenti, hogy formázhatatlan, szétesik a kezedben. Nosza, dédnagyanyám fegyvere, a csuda kalácsnyújtófa kikerült hímzett… Tovább »

Hétvégi jóga

Az új évben sok minden más mellett a testmozgást sem akarom elhanyagolni. Nem akarok iron-woman lenni, sem olyan aki a hasizmával reszeli a sajtot a makarónira, amiből természetesen nem eszik, mert csúnya rossz szénhidrát. Viszont nem követelek sokat magamtól, ha azt állítom feladatnak, hogy az életkoromnak és a testalkatomnak megfelelő ideális súlyra törekszem. Az alábbi… Tovább »

Infantilizmus: KELL!

Infantilis hülyének lenni jó, felszabadító dolog. Eszembe jutott erről a kisfilmről, a múltkori szántódi fürdőzés. A másik pár, visszafogott, kedves, sutyorognak, nevetgélnek…mint a normális, felnőtt emberek. 3 méterrel arrébb mi: hisztérikusan röhögtünk és azon szórakoztunk, hogy meg tudjuk e csinálni a Dirty Dancing vízben táncolós jelenetét, miközben borzasztó hamisan énekeltük a “Time of my life”-ot…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!