Le Café de Capucine

Napi beteg

A gótikus pestisbetegek és a doboló fakas-róka akármi együttesen garantáltan kiakasztják vagy felvidítják a reggelt    Hitem és felfogásom, hogy a középkori művészet sokkal többet tud mondani a ma emberének, mint amennyit az hajlandó észrevenni belőle. Itt van ez a blog, amelynek írója ilyen, bizarro-extravagganza módszerrel akar lobbyzni a felfogás ellen, hogy a középkor csak… Tovább »

Fázó lábbal, sivatagba vágyva

Belibegett ez a csalfa, fázós június a hátsó ajtón.  Mintha csúfolódnék szegény diákokon, az év végi dolgozatot, a jobb jegyért felelést bizony nem lengi be a szabadság levegője. Az igazat megvallva nem bánom, így a hamarosan esedékes nyaralásunk tényleges üdülés lesz, igazi kirándulás a nyárba.  Június hónapban elkezdődött a visszaszámlálás. Még egy évvel közelebb kerülök… Tovább »

Egy esős nap margójára

Ez a hét…nem is tudom, milyen szóval illessem az elmúlt pár napot. Mintha sohasem akart volna vége szakadni. Úgy éreztem, hogy csak sodródom, a hirtelen telefonok, a betérő ügyfelek, a határidők között és minden nap végén az ad koronát a napomnak, hogy az emberhez bújhatok és kiropogtathatom a gerincemet amikor aludni térek. Imádok reggelente a… Tovább »

Nincs cím megadva

A péntek különleges magasságba emelkedett a szememben, eddig is megvolt a bája, de mostanság mintha ez megtriplázódott volna Az idő sajnos nem vetíti elő a “hétvége jön, uccu neki” érzést, de zsigereim és kialakuló lustaságom bizony tudja. Külön szintre került a páros kommunikációnk, ugyanis a másik kis rosszaságairól tudni és abból viccet faragni, fulladozva röhögni,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!