Le Café de Capucine

Vége lett a novembernek és büszkén mondhatom, nem ugrottam meg a lécet. Látható, a feléig jutottam. Megosztom a gondolataimat ezzel kapcsolatban. P. mindig hozzámondta a monológomhoz ezt, mikor magam ostoroztam mert kievéske, lapos, hézagos stb.:  – Kihez képest kevés? Ahhoz, aki, épp munkanélküli, vagy ahhoz, aki diák? Nem tudhatjuk, de azt nem szabad elfelejteni, hogy… Tovább »

Igen, ez egy szlogen, felkiáltójellel a végén. A Schobert klánról ebben az országban mindenkinek meg van a véleménye.  Nem minden dologgal értek egyet amit csinálnak, viszont nem tudom elvitatni tőlük, hogy amikor még a kutya sem mondta nekem, hogy kedvesem, te vastagon vagy szép, akkor az általuk közölt étrenddel fogytam le. Persze, sohasem vágytam 50… Tovább »

Az agyamat járatom mikor reggelente rovom az utcákat, a cipő kopogását, a zenéket a fülemben egy erősebb gondolat  harsogja túl. Valami eltört az utóbbi hetekben. Varázsolhatok jobb kedvet magunknak, legyinthetek arra, hogy ez csak átmeneti, menjünk el moziba stb. viszont ezt a ködöt, a fásultságot nem tudom kitörölni az agyunkból. Az a szépen kitaposott rendszer,… Tovább »

Pedig olyan jól kezdődött a nap…reggel elcsíptem öltözködés közben egy dokumentumfilmet az Enigma kódfejtő rendszerről, sütött a nap, olyannyira, hogy november végén nyitott kabáttal sétálhattam munkába. De Barney Stinson ordítás lánca igazi jelenség, erre már korábban is rájöttem. Ezért olyan rossz, amikor engem is bevonnak, végül hogy a feszültséget levezessem, tovább kell adnom. Csak egyféleképp… Tovább »

Csontváry Kosztka Tivadar festménye Az amikor elkezdtem segíteni munkaidő után a páromnak, nagyon jó döntés volt. Az embert szabaddá teszi a munka, írta fel egy ember egy tábor kapujára valahol Lengyelországban, igaza volt. Ez a munka szabaddá tesz minden kicsinyességedtől és elégedetlenségedtől, mert olyan képet mutat a magyar társadalomról, ami után úgy érsz haza, hogy… Tovább »

Akárhogy kapálózom ellene, a tapasztalat erre utal: az élet, egy néha fog és talpfahíjas hullámvasút. Még a csúcson is megbotolhatunk egy kis sunyi hibában, amit magunknak kellett volna karbantartani. Így jártam pénteken, ugyanis miután megírtam az előző bejegyzésem, észrevettem egy hiátust a táskámban: nem volt meg a pénztárcám. Épp előtte önző kis hülyeségeken vitatkoztunk P.-vel,… Tovább »

Olyan misztikusan hangzik, pedig csak visszakaptam az azonos helyzetet mindkét fél oldaláról rapid sebességgel…egy órán belül. Eleinte sértett vagy, hogy veled hogy csinálhatnak ilyet, hiszen te csak egy fizető vásárló vagy, aki próbálja elintézni, szerencsétlenségére a megadott munkahelyen, üzletben a rá bízott szívességet. De sajnos beleütközik a reggeli kakaóját/cigijét/ kávéját még nem elfogyasztott, morgós eladókba,… Tovább »

Nyersfordítás: Pénz: Az ember az egyetlen faj, amely FIZET azért, hogy a Földön éljen. ... Tovább »

Belibegett ez a csalfa, fázós június a hátsó ajtón.  Mintha csúfolódnék szegény diákokon, az év végi dolgozatot, a jobb jegyért felelést bizony nem lengi be a szabadság levegője. Az igazat megvallva nem bánom, így a hamarosan esedékes nyaralásunk tényleges üdülés lesz, igazi kirándulás a nyárba.  Június hónapban elkezdődött a visszaszámlálás. Még egy évvel közelebb kerülök… Tovább »

Ez a hét…nem is tudom, milyen szóval illessem az elmúlt pár napot. Mintha sohasem akart volna vége szakadni. Úgy éreztem, hogy csak sodródom, a hirtelen telefonok, a betérő ügyfelek, a határidők között és minden nap végén az ad koronát a napomnak, hogy az emberhez bújhatok és kiropogtathatom a gerincemet amikor aludni térek. Imádok reggelente a… Tovább »