Le Café de Capucine

Kivajazott kapcsolat

Egy recept bevezetőjének szántam ezt a néhány gondolatot, de úgy meghízott, hogy szócséplésnek érezném belekezdeni más témába, rájöttem, hogy annyira szeretném elmondani, hogy külön is megállja a helyét. A gondolatmenetet egy vicces kiszólás indította el, amin nagyon jót nevettem. Így szólt: „Jaj asszony, olyan jót főztél ma, esküszöm, nem váglak le!” Elöljáróban tudni kell, hogy… Tovább »

Nick Vujicic Debrecenben járt

Szerencsés emberek vagyunk, mert a munka, a hobbi és a kedvtelés, a szív gyönyörködése egyensúlyba került. Mozgalmas kis hétvége volt. Szombaton a tét nélkül indulók, úgymond titkon reménykedők nyugodtságával  indultunk Nick Vujicic előadását megnézni, aminek hatalmas visszhangja volt, mert már a kapunyitás előtt másfél órával buszok garmadája állt a parkolóban. Nem volt akkor még jegyünk,… Tovább »

A szabadidő paradoxona

Mint ahogy hónapokkal ezelőtt megfogalmaztam, az ember természeténél fogva hajlik a könnyebb, kompromisszumot (csakis magával) nem megvető megoldásokra. Hosszú távon nem viszi előbbre a személyiséget, csakis odázza a tetteken keresztül megoldásig vezető utat. Ez az áhított, úgynevezett komfortzóna területe, ami magába szippant, anélkül, hogy ellenkeznénk. Pontosan, pontosan amikor nagy gondtalanságunk olyan posványa van a fenekünk… Tovább »

“Farmorama” helyett inkább légy padawan

Az angolórákon oly sokszor emlegetett “Daily routine” olyan kétélű fegyver, amiről azt hisszük, hogy kell nekünk, értünk van, hogy mértéket szabjon a napjainknak. A rutin nagypályása: feleség az ötvenes évek Amerikájából. Amilyen boldogan vetjük bele magunkat abba a jóérzésbe, hogy megtaláltuk a számításunk, mederben folyunk, úgy el is hatalmasodik és idővel megfojt és elodázhatatlanná teszi… Tovább »

Pochi giorni fino a primavera

Ha jól emlékszem egy római villa urbana festménye: Primavera Vagyis, néhány nap tavaszig. Gyér olasz tudásom frissítésre szorul, de hiszem, hogy ezen szavaknak ereje van.  Már a kimondásuk is hozza azt a gyönyörű napsárga toszkán hangulatot. A napsütés, a fagyoskodásból feléledő rozmaringom az ablakban kétséget sem hagy afelől, hogy most már végre a szekrény mélyére… Tovább »

Rembrandt vagy egy kávé?

A turi olyan mint az orosz rulett, itt, kisebb rizikóval. Lehet, hogy egy semmirevaló rongyot fogsz meg, de az is lehet, hogy a méretedre és személyiségedre tökéletesen passzoló és jó minőségű darabot amit még 10 évig hordhatsz. Nekem több ilyenem van. Jobban megéri mint a cosmo szerint öltözni…ami mellékesen 5-6 évenként visszatér.    Bakancslistám egyik… Tovább »

Segítség “ciciliából”

Vége a fájós deréknak, a fészkelődő fenéknek, a főzés nélkül hoppon maradó és McDo-val beérő férfiszemeknek, a kelletlenül odaszögező olvasnivaló végre elfogyott. Tegnap letudtam az utolsó vizsgám. Hosszúra sikerült a lecsengető ütem, de a gondviselés megkönyörült rajtam és belátta, hogy a tanári master diploma, egy papír lesz a többi között, ami -egy furcsa rendszer még… Tovább »

Boldizsár napi köszöntő

Vasárnap van, téli szünetünk utolsó napja. Sokan ilyenkor felszisszennek, milyen szerencse, az a pár nap rám is rám fért volna! Kedves csütörtököt és pénteket búcsúztatók, a holnapi hétfő reggel a csengető villamossal és tömeggel nagyobb ráncokat vés az én drága mérnököm homlokára, mintha lett volna egy kis “kóstoló” a 2013-as munkamorálból. Nekem is felkiáltójel az,… Tovább »

2013, uccu neki

Dolgosak a napok és az ünnepek a mi kis kuckónkban. Az óévet azzal búcsúztattuk, hogy már 11-kor ágyban voltunk. Tudom, 80 év felettieknek való program, de ha akkor merült le az elem, akkor megtisztelem magam annyival, hogy új erővel kezdjem az újévet. Háborús övezetben éreztem magam, ilyenkor mindig hálát adok az Öregúrnak fent, hogy szerencsések… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!