Le Café de Capucine

Nem tudom én, mit mondjak erről az egész tömeghisztériáról. Sunyi módon az emberek tartós élelmiszert, konzerveket és palackos vizet vesznek, de fennhangon hirdetik, hogy ők bizony ilyen baromságban nem hisznek. Lehet, de azért a zombis, világvége filmekben hasonló attitűd vehető észre: minden és mindenki elpusztul, de ÉN, életem főszereplője túlélheti a zűrös időket néhány konzerv… Tovább »

Ady Endre elvét ma én is magamévá teszem. Ugyanis a mai napom, közelített a top szívatós napokhoz az elmúlt időszakban. Reggel 8 óta vonatozom, 2 órát tölthettem imádott Szeged városomban, azután visszaülhettem a vonatra, hogy fél hétre leszálljak, megint Debrecenben.Az elmúlt hetem tanulással töltöttem, egy olyan tantárgy tanulásával, amit sem érdekesnek, tanárságot felhagyóként sem szükségesnek… Tovább »

Nem tudom, hogy kinek mi a semmi doboza, de abban biztos vagyok, hogy van. Nem negatív dolog ez, nem szedàlt állapotról beszélek. A semmi doboz az a hely, ahova az agyunk pihenni vonul vissza. Helytelenül a fogalom alkotója csak férfiak szàmára tartja fenn, pedig nekünk is kell ilyen üres járat. Nekem minden alkalom, amikor kávézom,… Tovább »

 Történt hetekkel ezelőtt egy találkozásom a kommersz művészet legpirosabb bugyrával. Ugyanis olyan szép autót mint a Mini Morris, még sohasem láttam, főleg, hogy vászonra nyomták és képként árulták a szakértő közönségnek, egy hipermarketben. Látszik a képen a kedves, kerek fényszórója, a picike indexlámpája és az összetéveszthetetlen karosszériája. A múlt hét vasárnap vitt oda megint az… Tovább »

Most, hogy nagyjából letudtam a kötelezettségeimet, nem marad más, térdig kell gázolnom az első karácsonyomba, mint háziasszony. Most ilyen fontos dolgokon jár az agyam, amit eddig évekig csak egy mordulással ráhagytam azokra, akiknek van kinek ajándékozniuk. Hálás vagyok a családomért, viszont az, hogy van egy párom is, megemeli az ünnepről való gondolkodást. Nem akarok esztelen… Tovább »

Mint a csokis bejegyzésemben is megemlítettem, éppen iskolai kötelezettségeimet nyögöm és vergődöm a rám rakott pihe súly alatt. Ez a viselkedés saját magam fejrázását és szemforgatását írja körül, magamra vagyok mérges, amiért nem csináltam meg mikor még bírtam, miért nem szorítottam össze a fogam és kinyögtem. Inkább a katalógus aláírása helyett elmentem kávézni, vagy a… Tovább »

A kihagyhatatlan, megkerülhetetlen iskolai feladatom, az érdekes tantervfejlesztés, ami legalább egy Mont Blanc méretű problémának van beállítva, nem halad. Fizikai elszaladást tudnék produkálni, mikor kinyitom azt a 600 oldalas írást, amit olyan emberek vetettek papírra, akik csak képen láttak gyereket és elvárják egy 5.-estől, hogy plasztikai mozgássorozatot tudjon gyártani. (Köszönjük, fáradjon ki, egyes.)  Classic chocolate… Tovább »

Olyan estének nézek elébe, mint az elmúlt napokban annyiszor: próbálok megoldást találni azokra a megrágandó és igazság szerint kiköpendő csomagokkal, amit nem tudok lerakni. Olyan elmérgesedett, megmerevedett és szőnyeg alá söpört helyzetekről beszélek, amikor akkor úgy gondolod, hogy jogosan teszel szemrehányást valakinek, aztán a következmények, mint egy tóba dobott kő koncentrikus körei elhatalmasodnak, az “én… Tovább »

Az előző bejegyzésben közzé tett reklamáló levél azt eredményezte, hogy csodák csodájára másnap délután felkeresett a kuponvilág és egyből-azonnal átküldték a nyeremény utalványom. Csak kissé ironikusan mosolyogni tudtam, hitetlenül, hogy lám lám Zuckenberg Facebook birodalma micsoda médiagépezet. Mikor tizenéves voltam, az internet olyan nagyon hasznos kütyü volt, amiről tudtam, hogy valahol valakiknek biztosan jól jövedelmez,… Tovább »

Ez a “nyereményem” utóélete.  Tisztelt Kupon Világ Kft.!  XY vagyok, az Önök által meghirdetett “Tart még a nyár” írópályázat egy versenyzője, később mint megtudtam nyertese. Amikor értesültem arról, hogy Hévízen tölthetek egy hétvégét a párommal, nagyon megörültem. Annak rendje és módja szerint megkaptam az értesítést és egy kódot, amit a szállodában kaphatok meg. Visszajeleztem a… Tovább »