Le Café de Capucine

Az utolsó napjaimat 2011-ben egy remete szociális aktivitásával töltöttem el. Magam választottam, mert minden ember elidegeníthetetlen joga, hogy kicsit jusson idő a gondolataiba mélyednie. Másik ilyen okom az elvonulásomra, hogy megfelelőképpen tudjak foglalkozni a művtöri szentségével és, hogy csak magam előtt szégyenkezzek, ha hisztimet a könyvemen való ugrálással töltöm le. Hogy csak magam szembesüljek azzal,… Tovább »

Nem tudom más, hogy van vele, jómagam szentimentálisan tudok kötődni helyekhez. Szegedi életemhez, kis „Tűsarok” utcámhoz, ahova odahallatszott az átkos szőke és gyönyörű troli hangja, és közel volt a Tisza part, ahol negyven fokban ültem egy bicikli hátsó ülésén, azon izgulva, hogy az egyensúlyozó lábam nehogy egy kukába üssem. Szeles séták, félig elkésve kedd reggelenként… Tovább »

Bár 24.-ike reggelére megérkezett a várva várt fehér, zimankósnak tűnő időjárás, hogy erőt adjon az egész napi készülődésre, akárhányszor kinézünk a konyha bepárásodott ablakán. Viszont minden jóérzésemre és ünnepbe vetett hitemre szükségem van, hogy mosolyogva kezdjem a napot egy olyan házban, ahol parttalan veszekedést hallok. Nem komoly, nem létkérdés. Annál szomorúbb, hogy milyen makacsul kitart… Tovább »

Énekli Eliza Dolittle a My fair ladyben, bár egy percig sem szabad azt hinned, kedves ismeretlen olvasóm, hogy megfordult az agyamban, hogy ünnepnapot neveztessek el magamról, vagy, hogy a tanáromat lelövessem egy tucat, a Buckingham-palota elől szabadult, medve kucsmás katonával. Mantraként mondogatom magamban, hogy várj csak, várj!  Ebben a szellemben tanultam mindig a rettegett művészettörténetet,… Tovább »

Ebben a bejegyzésben olyan témáról próbálok szólni, amely nekem éteri síkokat verdes, mégsem tudok vele zöld ágra vergődni. Mindig arra vágytam, hogy úgy találkozzak a majdani férjemmel, hogy meglátom és megszeretem. Viszont így, közelebb a harminchoz, mint a hegyke húszhoz, be kell látnom, hogy én már azt a puskát ellőttem. Egy 13 éves csitri mindent… Tovább »

Az emberek nem szeretik a hétfőt, olyannyira nem, hogy Garfield is ezt mondja: én egy hétvégi macska vagyok egy hétfő világban.    Szerintem nem a hétvégéből való kiszakadást kellene siratni, hanem valami új kezdetét. Mindig úgy gondoltam a vasárnap estére mint egy mélypontra, amikor az ember a heti problémáit végiggondolja, rosszabb esetben megéli és végül… Tovább »

Nem, nem láttam a filmet, csak a mai napomról ez jut eszembe. Nem tettem mást az elmúlt egy hétben, csak loptam magam elől az időt, a kis hiúságomnak, hogy végre olyat csináljak, amit nem muszájból kell. Megkaptam a jussom, mert a nyakamba szakadt egy olyan feladat, amire cirka 11 órám van, ezen múlik a következő… Tovább »

Nem fogok panaszkodni, hogy milyen tömegben kellett ma vergődnie mindenkinek, aki arra adta a fejét, hogy kitegye a lábát az esős, később havas Debrecenben. Ez is a hangulat része. Szeretek csendes kivülálló lenni, aki csak könnyű léptekkel térül-fordul a megfeszült akaratok, aktuális gyermek és/vagy felnőtt hiszti rohamok között és dallamos hangon jónapotot kívánok. Olyan idegesek… Tovább »

Jelen gondolatok néha nem rokoníthatók a való élet valós eseményeivel, ez az okoskodás inkább csak egy virtuális fiók. Egy okos ember mondta, hogy: mindegy, hogy milyen, mindegy, ha rossz, csak írjad! Igaza volt.... Tovább »