Le Café de Capucine

Hétvégi utazás Sztálinországba: Tom Rob Smith : A 44. gyermek

Kavarognak a gondolataim, nem tud a kezem lépést tartani vele, mert annyi mindent szeretnék leírni erről. Nem akarok sok részletet kikotyogni, mert a saját élmény az igazi. Egy angol srác jegyzi a könyvet, aki annak ellenére, hogy valószínűleg életében nem tapasztalta meg a nélkülözést úgy ahogy az orosz emberek, mégis el tudja mesélni. EL-KÉ-PESZ-TŐ történelmi… Tovább »

NaNoWriMo 2014. Eddig jutottam: 27.584

Vége lett a novembernek és büszkén mondhatom, nem ugrottam meg a lécet. Látható, a feléig jutottam. Megosztom a gondolataimat ezzel kapcsolatban. P. mindig hozzámondta a monológomhoz ezt, mikor magam ostoroztam mert kievéske, lapos, hézagos stb.:  – Kihez képest kevés? Ahhoz, aki, épp munkanélküli, vagy ahhoz, aki diák? Nem tudhatjuk, de azt nem szabad elfelejteni, hogy… Tovább »

Nincs cím megadva

Elkezdődött a regényiró hónap, visszakerült hozzám kis, hosszú i betűt elegánsan nélkülöző notebookom. Drukkoljatok, hogy minden nap legyen meg az aznapi ráta, 1667 szó. A pálma módszert választottam: ha a lustaságom határt szab vágyamnak, akkor egy egy hónapos keretbe szoritom a bestiát.... Tovább »

Ha már nincs vizsgaidőszak, jön a Nanowrimo!

Nem tudom, kedves olvasók, hogy vagytok vele, de nekem időről időre szükségem van arra, hogy megmérettessem magam. 2014 az ún. challange-ek éve volt. Az emberi társadalom új mélypontjára érkezett amikor xy feltűnősködő vizes vödör “megmérettetése” hírként volt tárgyalva a híradóban. Gratulálok kedves információ túltengésben szenvedő, első világbeli seggfejek, ez van olyan fontos mint egy lezuhant… Tovább »

Egy lemaradt vers

Gyér társadalmi életemben egy régi jó ismerősöm talált meg. 48 órán belül találd meg a kedvenc versed, linkeld be és kérj meg 10 ismerősöd, hogy tegyen ugyanígy. Megértettem a feladatot, 48 óra helyett egy hétre való gondolkodást adott, amikor is rá kellett jönnöm, hogy a kortárs lírának sem szakértője, sem olvasója nem vagyok. Sajnálom, kedves… Tovább »

Miroslav Sasek világjáró képzője

Hogy ismerem e? Sajnos egy héttel ezelőttig nem voltam tisztában azzal, hogy ki ez az úriember és hogy milyen hasznos, színes, egyedi és gyönyörű életművet hagyott az utókor gyermekeire. Mert úti-képes könyveket írt, gyerekeknek. Zseniális. Miroslav Sasek életrajza Az ember alaptermészete kiviláglik abból, amiről beszél. Nekem bevallottam utazáskórom van. Megtanultam együtt élni a zsizsikes fenékkel… Tovább »

Fájós hát, Provence-el gyógyítva

Elcsodálkozom az emberi test komplex, terhelhető, kihasználható és mégis olyan sérülékeny mivoltán. Elég egyetlen kis legó a nagy egészben, hogy távolinak tűnjön az a gondtalanság, ami egoista fejünkben nem az egészséget, hanem napi hülyeségeinket helyezte a középpontba. Sajnos tegnap megtapasztaltam, hogy mikor édesapám lumbágója teljesen eltorzította az arcát fájdalmában egyetlen felüléskor vagy forduláskor, az nem… Tovább »

“Álattemető”-be A macska miatt

Borzasztó félős egy portéka vagyok, igazi puding, aki puskacsőből kilőve reagál egy zombis filmre. A fém konyhapultokról mai napig a Jurassic Park jut eszembe, amikor a gyerekek odabújtak a velociraptorok elől. Olyan aki nem meri lerakni a padlóra a a lábait, mikor a Szörnyecskéket nézte 10 évesen. Az igazsághoz hozzátartozik egy olyan apuka, aki előszeretettel fogta… Tovább »

Az “Arany Limonádé” nyertese….

Ezt a becses címet én veszem először a számra. Olyan csúnyán bánok a “csak” szórakoztató irodalommal, hogy adnom kell egy kis engedményt a műfajnak. Mindig azt vallottam az olvasásról, hogy egy jó könyv igenis előidézhet teljes lelki elégedettséget a nem túl rózsás körülmények között.  A másik ilyen tételem és szabályom az, hogy ha egy könyv… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!