Le Café de Capucine

Hiányszakma, numéro 1: cipőkészítő

Gattyán György egyszer azt válaszolta arra a kérdésre, hogy mitől érzi gazdagnak magát: “- Attól, hogy ha üres kézzel, bőrönd nélkül utazhatok.” A kijelentése az én agyamban egy tárgy mellett kötött ki, aminek készíttetéséről leszoktunk. Fogyasztunk, pedig a nagymamánnak még kis lábára készítetett cipő esett ki a lyánykori ruhái között. Mai napig megvan és ugyanolyan… Tovább »

Sípolja egy robot helyetted: Te izzítod fel az áramköreimet!

Nem szeretem a Valentin napot, mert erőltetettnek tartom, nem is vesszük eseményszámba. Ezért nem is akkora időzítettem ennek a kis lapnak a megmutatását, most lettem kész vele. Szeretni és elfogadni egész évben van lehetőségünk, még ha a virágárusok azt is tanácsolják, hogy február közepe ennek a tetőpontja. Az a bizonyos 14.  Szeretem a robotokat, tetszenek… Tovább »

Veled, a szívem ilyen színes.

Ez a vidám, kedves kis semmiség született egy furcsa, értékelve szomorú találkozásból. Tudjátok,  a sok sok kis hibám olyan jól szervezett egységet alkotnak, hogy van a világon egy férfi, akinek ez gyönyörűségesnek találja. Szerencsés flótás vagyok, nem kétség. Nem kellett fogyókúráznom, megtanulni magam ribancosra kimaszkírozni, vagy olyan ruhákba bújni, amikben nem éreztem jól magam. Kedves,… Tovább »

Senki sem lehet szomorú egy lufival!

Az alábbi életigazságot a Micimackó írója A.A. Milne mondta. Rögtön megtetszett ez a kis semmiség, mert eszembe jutott egy régi régi történet. Elfelejtődött, de ez az idézet felhozta az emléket. Úgy történt, hogy egy napon, amikor a kicsi énem elindult az iskolába, nagyjából 93′ tavaszán, boldogan, szökdécselve, mert ez a nap nem olyan volt mint… Tovább »

Az apró dolgok a legszebb emlékek.

Túl sokat nem kell belemagyarázni, olyan egyszerű. Aprópója annyi akad ennek a kis csokornak, hogy a héten 2 alkalommal is sikerült kapnom a tavasz legszebb virágaiból. Ez a virágcsokor ami a képen van, gyöngyikének hívják, a régi falusi portákon lehet megtalálni, olyan egyszerűek és gyönyörűek, ahogy a bólogató fejük kikandikál a fűből. Ezt egy kedves… Tovább »

Nézz ki, csodáld meg a világot

 Mikor ma visszanéztem a hétvégén készült fotóimat régi, Szent Ferenci gondolatom jutott eszembe, aminek megfigyelésével órákig tudtam bámulni a busz ablakán végigrohanó tájat: Nincs mit tenni, a legnagyobb és legkvalitásosabb festő nem más, mint a Jóisten. Az is lehetne a címe, hogy csodáld meg a nagy festő palettáját. Nézzétek meg, milyen tehetség kell ahhoz, hogy… Tovább »

A szívem örökzöld, mióta te vagy a kertész!

Ha a tipográfia tanárom látná ezt a kis játékot, bizonyára fogná a fejét, hogy túl sok forma, túl sok betűtipus. Hál istennek senki előtt már nem kell félelemmel teli, összeszorított fenékkel várni a szemének villanását, hogy jó-e, tetszik-e? Csak azzal a középiskolai, wc falra felírt közhellyel tudok élni, hogy: Ne vedd túl komolyan az életet… Tovább »

Csak egy kis Julia

Az Örök hedonistával, egyik nagy kedvencemmel, Julia Child-dal először az életéről szóló filmben találkoztam. Tudom, fontos momentum az amerikai kultúrtörténet ezen fejezetében, de hát ha ide hozzánk csak most jutott el? Julie és Julia néven futott és Meryl Streep játszotta, aki a “Nőstényördög” cafkájának szerepe óta szintén a szívem csücske.  A blogger lány, Julie élete… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!