Le Café de Capucine

Nem vállalkoztam többre, mint arra, hogy csökkentsem a P. nagypapájának kertjében burjánzó spenót mennyiségét, amivel már mindenki úgy van, hogy esszük, esszük de MÉG mindig van. Azt mondom sohasem legyen nagyobb bajunk. Egész életemben előtte nem láttam ilyen nagy leveleket, amiket spenótnak neveztek. Le kellett volna fotózni, némelyik akkorára nőtt godzilla volt, hogy betakarhatta volna… Tovább »

A hétköznapokban elfelejtünk dicsérni, pedig nagyon fontos. Nem akarjuk, hogy így legyen de az aktuális napi probléma megoldása eltolja a hangsúlyt az igazán fontos dolgokról és emberekről. Azt hittem mentes vagyok ez alól, hogy én majd odafigyelek erre, de sajnos nem. Mindenesetre törekszem arra, hogy 10-ből egyszer eszembe jusson és akkor azt ki is mondjam. … Tovább »

Nem éreztem magam tegnap mintaháziasszonynak, amikor elvileg egy jóllakott, megvacsorázott család már csak egy almáért nyúl, hogy nassolási vágyát így elégítse ki. Nos, én tegnap este kilenckor egy fagyott hústömb szélét véstem, hogy legalább egy adagot kisüthessek belőle. Nyúzott voltam, de még így is éreztem a helyzet iróniáját annyira hogy mosolyogjak rajta: hétvégén bekészítettem az… Tovább »

Hétvégén történt, hogy kijutottam a konyhába olyan célzattal, hogy főzzek egy igazi hedonista vacsorát. Szeretem a ráérős recepteket, főleg az olyanokat, amelyeknél ráérsz arra, hogy most vagy fél óra múlva lesd meg, hogy jól sül e. Egy időben volt ez azzal, amikor kifogyott az zöld olajbogyó otthon, vagyis az aljához már túl lusták voltunk, de… Tovább »

Reggeli sétám során nézem az emberek arcát, hosszú a tél és a karácsony narancsillatú romantikáját már elfújta a szeles, havas január. Visszahallom, hogy mindenki úgy megy dolgozni, hogy elege van a szürkeségből és még azzal is összevitatkozik, akivel máskülönben nincs baja. Vergődünk, várjuk az első napos, friss illatú reggeleket. Minden porcikám követeli azt, hogy friss… Tovább »

Ezt a receptet akkor szoktam elővenni, amikor el kell tüntetni egy megunt sültet a hűtőből. De valahogy most még az sem tudott eltántorítani az olvasmányomtól, hogy fél órára menjek ki elkészíteni a frissen sütött változatot. Üsse kavics, az egészet bedobtam a sütőbe és legközelebb is így teszek, mert jobb lett. Mióta rájöttem, hogy a húsételek… Tovább »

Az, hogy a céklát bekapcsoltam az étkezési kultúránkba, majdhogynem a legjobb döntésem volt eddig a konyhában. Úgy nőttem fel, hogy az ecetes cékla kétévente ha egyszer előfordult az asztalnál otthon, annál inkább a menzás étkeztetésben. Csakis ilyen formában ismertem és rá kell jönnie a tisztelt publikumnak, hogy van élet a savanyúságon túl. Multifunkcionális ételről van… Tovább »

Első találkozásom ezzel a növénnyel és aha élménnyel főztem, ugyanis 28 évesen jöttem rá, hogy a pritamin paprika és a kápia, csupán formai eltérésekkel rendelkezik. Meg persze árban sem egyenlő súlycsoport. Gyerek koromban sohasem ettünk ilyet, de a tudatlanságom nem tarthatott örökké. Barna rizst is tegnap ettem először életemben. Amíg szezon lesz, addig néhányszor még… Tovább »

Hétvégén megkívántam egy nagy nyári klasszikust, a töltött paprikát. Annyira szeretem, hogy egyáltalán nem bántam, hogy P. nem. Kiselőadást tartott nekem a paradicsom és paprika káros hatásáról, ugyanis kicsúfolja azt a jóóóó húst. Sebaj, több jut nekem. A csokoládé imádatom sós, zöldséges megfelelője. Utánanéztem a netes platformon, hogy milyen változatai vannak. Nem gondoltam volna, hogy… Tovább »

Most van szezonja a cukkininek. Nagyon szeretem. A fősulin sütőben sütöttem meg magában, fokhagymával kenyérmorzsában. Bújtatva szoktam felhasználni, szeretjük a zöldségeket. Nem is tudom, szeretek játszani azzal, hogy úgy etetek meg zöldséget a többiekkel, hogy nem is tudnak róla. A leendő gyermekeim reszkessenek, milyen egészséges dolgokat fognak enni, megsejtés nélkül! Háháhá, de gonosz vagyok! Nos,… Tovább »