Le Café de Capucine

Ma céltalanul járkáltam a boltban, hogy beüssön az agyamba egy amolyan villámlás, valami inger, hogy mit főzzek ma ennek az embernek, mire hazajön. Ekkor megláttam a friss spenótot. A többi, már történelem. A quiche-el Őnagyságával már régi ismeretségben vagyunk, készült a konyhánkban már halas, májas, húsos, de ennél a mainál bizony eddig sohasem érzett kellemes… Tovább »

Iringó kocka (4-6 személyre) Hozzávalók: 80 db négyszögletes háztartási keksz 1 nagy doboz natúr joghurt 1 kis doboz tejföl 2 evk cukor 1 evk lekvár/dzsem Elkészítés: A tejföl, a joghurtot a cukorral és a tetszőleges ízű lekvárral keverjük össze. A kekszekből 5×4 db-os téglalapot raktam ki egy pici tepsibe, nagyjából 15×20 cm-es volt. Egy réteg… Tovább »

A gyerek kaják kedvencét csinálom ma, bolognai spaghettit, ahogy a Susie és Tekergőben láttam. Már gyerekkoromban is irritált ez a naív nebáncsvirág és a hajléktalan kinézetű kutya románca, de az a rész, amikor paradicsomos húsgombócot esznek..a cselekmény nem, de a grissini (a rágcsálnivaló elöl) a chiantis üvegbe állított gyertya, és az étel megmaradt. Ma én… Tovább »

Reszeljük le a káposztát, a kolbászt szeleteljük fel és olvasszuk ki a zsírját, a végén szedjük ki és tegyük félre. A káposztát tegyük a kimaradt kolbászzsírba és fedő alatt pirítsuk kis lángon.   A frankfurtit szeleteljük fel, majd adjuk a káposztához. Időnként megkeverve főzzük puhára.Sózzuk, borsozzuk.   A leveles tésztát nyújtsuk ki olyan vékonyra, hogy… Tovább »

Tegnap délután egy kis kókuszra és csokira vágytam egy járkálós, elintézős nap végén. Találtam egy alapreceptet a kavarós sütik ősanyját. Kézenfekvő, mert imádom, hogy csak egy edényt és egy kavarókanalat kell elmosogatni. Sokalltam bele 250 g porcukrot…nem vagyunk mi ehhez hozzászokva, a lisztmennyiségbe kiváltottam mással, hogy szaftosabb, tartalmasabb legyen…szó mi szó, mindent megváltoztattam rajta és… Tovább »

Egy nap múlva…. Annyira jó lett a vacsora!! A vágókőről kóricáló nyers máj, mint egy nagy csiga csúszkált amíg vágtam. Bevallhatom, hogy az egyik kedvencemmé vált az állaga és az érzékenysége, a mélyvörös színe miatt. Gyönyörű alapanyag. De megint megerősítem örök konyhai fogadalmam: SOHA, ismétlem SOHA nem fogok rántott ételt készíteni. Félévente elfelejtem és beleugrom… Tovább »

Összekeverednek a napok, talán az aktívan töltött, járkálós hétvégék az okai. Ugyanis olyan reményteli, hétvége váró, lezáró hangulatba kerültem, hogy a szenzoraimnak nem lehet megmagyarázni, hogy: minek örülsz kislyány, a hét másik fele még hátra van! Ha jobban belegondolok, ez egy örömteli érzéki csalódás, mert kétszer megélni az elvégzett munka lezárását egy héten belül, egyszer… Tovább »

A szakács vizsga második napján a kihúzott tételem a vargányás rizotto volt. Megcsináltam böcsülettek, de nekem csak annyi maradt meg a dologból, hogy nagyon sokáig kellett ott állni mellette, csak kavargatni, kavargatni. Nem ettem még egy olasz Mámmá által elkészített darabot, ezért nem tudom milyen, úgy lábosból, konyhában eszegetni. Amíg ez a helyzet nem fog… Tovább »

Sajnos mire eszembe jutott fotózni, ennyi maradt belőle A múltkori, Vígadóbeli látogatásunk egyik folyománya az, hogy rájárok az ősszel potyára beszerzett körtékből készült befőttre. Debreceni rokonságom megtűrt fájának termése, ami minden évben egy asztalkán várja az enyészetet, felhasználatlanul. Mézzel. szerecsendióval és pici vaniliával, fahéjjal ízesítettem és október óta várták a felhasználást. Őszintén megmondva, akkor jó… Tovább »

A kreativitás nem a teremtő szellem zsenialitásának függvénye. Inkább a szükség (értsd a munkából hazatérő, küszöböt is megrágó pasi), a hűtő üressége, az idő szorítása és a lustaság mértéke az, ami keretet ad egy új összeállításnak. Nincs új a nap alatt, se szeri se száma a töltött zöldségek és mutatósan ráolvasztott sajt bozontoknak a szakácskönyvekben…. Tovább »