Le Café de Capucine

A szüleim, szeptember 7.-én ünnepelték a 29. Házassági évfordulójukat. Az esemény előtt gondolkodtunk, mit adjunk ajándékba, de mikor kistestvérem elkotyogta, hogy milyen ajándékokat vettek egymásnak, lemondtam minden tervemről. Utolsó lehetőségként fél órával az érkezésük előtt elkezdtem sütit csinálni. A süti kinézete ellent mond az alkalomnak, mert olyan bagatell és kis csúnyácska is a a szentem…. Tovább »

A születésnapomon most nyáron készült először ez a sós süti. Nem is süti, annál nagyobb eresztés, mind adagban, mind beltartalomban. Elő kell készülgetni hozzá, talán most először éreztem, hogy nekem is szükségem lenne egy olyan fasza aprítóra, amit a tv-shop árul. Kb. 35-40 db lesz belőle és mindenki szerette eddig, nem olyan nagy adag. A… Tovább »

A metroban van egy baguette, amire mostanában rákaptunk. Hétvégén kívánkoztam valami olyan olvasmány után, ami könnyed, ami valamiképp kapcsolódik az ételkészítéshez, vendéglátáshoz. Büszkén mondhatom, amit meg lehet keresni a témában, annak nagy hányadát olvastam. A you tube-on megtaláltam egy igazi őskövültetet, a legelső tévés szakácstól, a műfaj megteremtőjétől, Julia Child-tól. Ez a nő egy olyan… Tovább »

A hétvégénk hosszú idő óta először pihenéssel telt. Olyannyira,hogy a múltkor szedett mirabella szilvát is feldolgozhattam. Egy lusta dög voltam, egyik este meló után nekiállhattam volna. De 2 hétnek kellett eltelnie a hűtőben várakozva ezeknek a kis igénytelen gyümölcsöknek, hogy felhasználásra kerüljenek. Nem volt túl sok elvárásom, de meglepően jól bírták, 90%-ának semmi baja nem… Tovább »

Nincs madarunk, de ha lenne, félthetné a ropogtatni valóját. Jártatok már úgy, hogy valami bizarr dolog keletkezett abból, hogy túl sokat hajtottatok a szakácskönyvben és magad sem érted, de a recept átváltozik egy másik sütivé. Vagy hogy a rántott húsról lassan leázó panír juttatja eszedbe, hogy a tea lábosa is a tűzhelyen maradt az olajé… Tovább »

Nos kérem szépen, ahelyett, hogy levezetném a künefe jelenség és fellángolás főbb pontjait, inkább egy mesével szeretném látványossá tenni ez a “kicsi, savanyú, de a miénk” narancsot. Vagyis süteményt.  Ezt a mesét szegedi főiskolás éveim első szemeszterén hallottam. Művészettörténet órán, a felhíguló információ veszélyeire hívta fel így a figyelmet a tanárom, Lénárt Sándor Római konyhájának… Tovább »

Az élet és az ember leleményessége úgy hozta, hogy a héten meglátogattuk Kecskemétet. Összesen 1 órát töltöttünk ott, de még így is jutott idő megcsodálni a főterét. Villámlátogatás volt, kora délután már fitten, frissen a munkahelyünkön ültünk. Szóval készíteni kellett egy batyut, minden földi jóval, amit belepakolhattam este 11 órakor, egy másik munkanap végén. Szendvicske… Tovább »

Ezzel az egyszerű sütivel úgy jártam mint édesanyám nyáron a zöldbablevessel. Addig volt üres a tepsi, amíg 2 adag között kimostam. Tegnap is, ma is sikere volt. Meg akartuk lepni valami üdvözlő ajándékkal a szüleinket a nagy út után hazatérés és találkozás alkalmából. Első nap az olvasott recept szerint (nagyjából) jártam el, második nap, már… Tovább »

A mai nap ért egy szomorú felfedezés: kérem tisztelettel, ma már annyira sem bízhatunk senkiben vásárláskor, hogy még az aprót is meg kell olvasnunk. Ugyanis a kétszázasok közé bújva találtam egy születési évemben nyomott, békebeli 10 forintost, színre, nagyságra azonos a testvéreivel. Szégyellje magát az, aki így akar nyerészkedni, csak kicsivel károsítja meg a másik… Tovább »

 Egész életemben hadi lábon álltam a savanyú káposztával. Akárhányszor bementünk egy vásárcsarnokba, mindig megcsapott az az átható szag, ami nélkül nincs piac: a savanyú káposzta. Maga az erjedés szaga, egy gyermek még édeskés tejbegríz, palacsinta ízvilágának nincs förtelmesebb ezen a teremtett világon. Teltek múltak az évek, a tinédzserkorban minden fogyni akaró (lefedtem a teljes létszámot)… Tovább »