Le Café de Capucine

Tegnap úgy éreztem magam, mint Justin Timberlake a Just in time-ban: mindenhova futva mentem, mert ha letelik az idő, akkor égszakadás, földindulás lesz. Minden feladatnak a végére értem, nem törtem ki a cipőm sarkát, nem csapott le egy busz sem és mindenki elégedett. Este olyan szívvel mentem haza, hogy márpedig ma este sütök valami olyat,… Tovább »

A délutánok, az olyan hamar bekövetkező esték kedvenc elfoglaltsága számomra az amikor a vízszintesbe érkező és egyből elalvó férfiember mellkasára ejtve magam, tévézhetek. Nem szoktunk ám bambulni előtte, ha nem tetszik, akkor kikapcsolom. DE abban az esetben mikor főzőműsor, River Cottage, Miss Marple, vagy az Victorian/Edwardian farm megy….akkor reszkessetek azok, akik csak úgy szörfözni akarnak… Tovább »

Tudtok mire asszociálni? Én is csak bután néztem, mikor ezt hallottam nagymamámtól, amikor eldicsekedtem fiatal lánykoromban, hogy bizony kenyeret sütöttem, 2006-ban. Tömör is volt, kemény is volt, de én csináltam. Nem vagyok a kenyérsütő gép híve, amolyan szobabiciklinek tartom, amit a modern kor aggatott a nyakunkba, olyan címkével, hogy megkímél attól, hogy felemeljük a fenekünk…. Tovább »

Keksz lenne a becsületes neve, amolyan gyomorfájós keksz, ami jó tejben, kakaóba mártogatva a mesecsatorna előtt a gyereknek, anyukának a kávéba tunkolva, apunak a dobozos ebéd utáni (amivel természetesen kezdi az étkezést) meglepinek. Ha nagyon puritánnal érezzük ezeket a lapokat, nyomhatunk rá dombornyomott “homemade” feliratot, ahogy a “shabby chic” blogger hölgyemények csinálják 2012 óta. Bevonhatjuk… Tovább »

Akár hiszitek, akár nem, a JÓ goffri sütése egy tátongó piaci rés a mai magyar vendéglátásban. Persze vannak kihívók, de nem vagyok nagy rajongójuk. A zacskóba zárt, után melegített (vagy nem), szottyos, semmirekellő ipari hulladékot, amit a szoboszlói strandon kínálnak aranyáron, valahogy nem akaródzik ételnek nevezni. Már második éve besétálunk a fogyasztó strandolók csapdájába, annyira… Tovább »

A cékla és a csokoládé találkozása olyan érdekes, sehova sem rakható élményt ad, amit csak utálni vagy imádni lehet. Ez a recept hasonló reakciókat vált ki az emberekből mint a cukkinivel dúsított brownie, vagy a komformistább fajtánál, még egy szerencsétlen répatorta is.  De meg köll (a szegedi akcentus érzi, hogy nemsokára utazik) mondanom számomra érdekesebbek,… Tovább »

A kedd esti spáros portya 2 dolgot eredményezett: rájöttem, hogy tényleg létezik a kollektív tudat, mert az ösztön beűzte a városlakókat egy ilyen intézménybe, hogy a következő, feltehetően nagyon hosszú 24 órát kihúzzák valahogy egy munkaszüneti napon. A másik dolog, hogy beláttam, a tortát amit terveztem elkészíteni, másból kellett rögtönöznöm. Mert vásárolni nem vásároltunk, attól… Tovább »

Ez a fogás úgy szivárgott be a köztudatba, hogy ez egy ragout, amit a jó porleveses cég kínálgatott befőttes üvegből, vagy a kisebb halak az ételízesítő porok óceánjában ilyen névvel kínálnak mai napig fűszersókat. Ne dőljünk be nekik, a mexikói chillis babnál már kifejtettem miért: épp azt az adalékot vetetik meg granulátum formájában, ami az… Tovább »

Hogy érdemes e répatortával próbálkozni vendégváró sütinek? Hogy el fog e fogyni és hogy másnap reggel már készíted a következő adagot? Igen. Mert a répatorta íze semmivel sem összehasonlítható, mégis olyan otthonos, mintha mindig etted volna. Ezért alakulhat ki addikció már első kóstolásra. Miközben írok erről, lopva lecsippentek a párom sovány kis porciójából, amit tegnapról… Tovább »

A múltkor olyan pörköltnek való adagot kaptam a hentesnél, hogy választhattam: vagy csinálok belőle egy olyan pörköltet, amiből ketten hülyére zabáljuk magunkat és másnap már a gyomrunkhoz kapunk már a maradék megemlítésekor…vaaagy előre gondolkodom és valamilyen apróbb fogás lesz belőle, ami egy könnyű vacsorát tesz ki. Háhá, megvan az akkurátus válasz: Saslik! Először csináltam, tűvé… Tovább »