Le Café de Capucine

A Harmónium Egyesületnek kellett az írásom

Hétfőn, mikor bánatomat oda dobtam egy írásba, elkövetkezett a csodálatos kielégülés, fellélegeztem. Annyira, hogy elővettem egy építészeti elemzés írásomat, ami itt a blogban is megjelent és beadtam egy építészeti értékekről szóló pályázatra. Csak 2 dologban nem fért bele a kiírásba: kétszeresen ütötte meg a 3500-as felső karakter határt és előnyben részesítik a határon túli épületeket…. Tovább »

Nem lettem Jessica Fletcher, ezentúl tudatlan örömből írok

Az elmúlt heteket átszőtte az az optimizmus, amit a saját tehetségembe vetett hitem táplált. Mit mondhatnék, sokkal több energiám volt mindenre, sokkal nagyobb örömmel végeztem el a munkámat, mert boldog voltam, hogy megint alkotok. Ne aggódjatok, már vége. Mindenkinek mondtam, aki ránk kérdezett,  hogy megpróbálkoztam egy írópályázattal, mert magamat akartam megmérni, hogy képes vagyok e… Tovább »

A legmeggyőzőbb motivátor

Néha szükségünk van egy ilyen nagy kövér macskára, akinek olyan magabiztos kisugárzása van, Emlékeztet egy régi csoporttársamra, akivel mindig jókat nevettünk. Igazi jó barát a mai napig. Neki voltak hasonló megszólalásai a saját képeiről, például: vigyázz, ne érj hozzá a mai munkámhoz, mert megégeti a kezed a tehetségem! Vagy egy klasszikus: megtekintése, csakis napszemüvegben lehetséges,… Tovább »

Műterápia

A hétvége egy lélegzetvétel alatt már át is fordult hétfőbe. Ironizálva, édeskésen énekeljük azt a chansont, hogy: Igy múlik el az életünk, emlékezünk emléééékezünk… Most még csak vicceskedünk ezen, nem vesszük komolyan, de tényleg ez van. Mindig eszembe jut ilyenkor, mintegy mementóként, hogy: mit raktál ma le az asztalra? Nem, tévedés ne essék, nem arra… Tovább »

A jégvirág felolvadt

A 2014-es év, úgy látom megelégelte a komfortzónámat, a családi vállalkozás jobban muzsikál nélkülem. Nagyon örülök neki, mert, nem tudtam annyit hozzátenni, amennyiért, pénzben kifejezve alkalmaztak. Nagyon, nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy ebben a kizsákmányoló világban, ahol volt képe az államnak 40.000 bagót adni egy óraadó diplomásnak, egy hónapnyi masszív fárasztásért, tudtak anyagilag segíteni,… Tovább »

Nem szép, de nemes

Zseniális húzás. Nincs mártiromság, nincs sírás, csak egy jelenbe beleejtett üzenet, ami most is tart. Itt szeretnék megemlékezni arról a prostituáltról, arról a csöndes harcosról, aki nem átallotta egy az egybe ráírni az adott bankóra, hogy sajnos nem tisztességes módon kereste meg. Palackposta a 21. században, hány kézen járt végig, amíg valaki meglátta? Akárkihez került,… Tovább »

Pipa helyett szív: vágj és ragassz, írj magadnak új évet

Ilyen témában még nem született bejegyzés, viszont annyira feltöltődtem azzal a ténnyel, hogy kitűztem a céljaimat erre az évre, hogy muszáj beszélnem róla. Évek óta írom ezeket a listákat, hol a füzet hátuljába, hol a konyhai “üzenőfalamra”, arra a parafa lapra, amire minden olyan képet felteszek, amik erőt adnak, visszamosolygom rájuk és a legfontosabb minden… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!