A Harmónium Egyesületnek kellett az írásom
Hétfőn, mikor bánatomat oda dobtam egy írásba, elkövetkezett a csodálatos kielégülés, fellélegeztem. Annyira, hogy elővettem egy építészeti elemzés írásomat, ami itt a blogban is megjelent és beadtam egy építészeti értékekről szóló pályázatra. Csak 2 dologban nem fért bele a kiírásba: kétszeresen ütötte meg a 3500-as felső karakter határt és előnyben részesítik a határon túli épületeket…. Tovább »

Az elmúlt heteket átszőtte az az optimizmus, amit a saját tehetségembe vetett hitem táplált. Mit mondhatnék, sokkal több energiám volt mindenre, sokkal nagyobb örömmel végeztem el a munkámat, mert boldog voltam, hogy megint alkotok. Ne aggódjatok, már vége. Mindenkinek mondtam, aki ránk kérdezett, hogy megpróbálkoztam egy írópályázattal, mert magamat akartam megmérni, hogy képes vagyok e…
Néha szükségünk van egy ilyen nagy kövér macskára, akinek olyan magabiztos kisugárzása van, Emlékeztet egy régi csoporttársamra, akivel mindig jókat nevettünk. Igazi jó barát a mai napig. Neki voltak hasonló megszólalásai a saját képeiről, például: vigyázz, ne érj hozzá a mai munkámhoz, mert megégeti a kezed a tehetségem! Vagy egy klasszikus: megtekintése, csakis napszemüvegben lehetséges,…
A hétvége egy lélegzetvétel alatt már át is fordult hétfőbe. Ironizálva, édeskésen énekeljük azt a chansont, hogy: Igy múlik el az életünk, emlékezünk emléééékezünk… Most még csak vicceskedünk ezen, nem vesszük komolyan, de tényleg ez van. Mindig eszembe jut ilyenkor, mintegy mementóként, hogy: mit raktál ma le az asztalra? Nem, tévedés ne essék, nem arra…
A 2014-es év, úgy látom megelégelte a komfortzónámat, a családi vállalkozás jobban muzsikál nélkülem. Nagyon örülök neki, mert, nem tudtam annyit hozzátenni, amennyiért, pénzben kifejezve alkalmaztak. Nagyon, nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy ebben a kizsákmányoló világban, ahol volt képe az államnak 40.000 bagót adni egy óraadó diplomásnak, egy hónapnyi masszív fárasztásért, tudtak anyagilag segíteni,…
Zseniális húzás. Nincs mártiromság, nincs sírás, csak egy jelenbe beleejtett üzenet, ami most is tart. Itt szeretnék megemlékezni arról a prostituáltról, arról a csöndes harcosról, aki nem átallotta egy az egybe ráírni az adott bankóra, hogy sajnos nem tisztességes módon kereste meg. Palackposta a 21. században, hány kézen járt végig, amíg valaki meglátta? Akárkihez került,…
Ilyen témában még nem született bejegyzés, viszont annyira feltöltődtem azzal a ténnyel, hogy kitűztem a céljaimat erre az évre, hogy muszáj beszélnem róla. Évek óta írom ezeket a listákat, hol a füzet hátuljába, hol a konyhai “üzenőfalamra”, arra a parafa lapra, amire minden olyan képet felteszek, amik erőt adnak, visszamosolygom rájuk és a legfontosabb minden…