Le Café de Capucine

Hogy mondjuk, rézfa#&ú bagoly angolul?

Cafuné: az a tevékenység, amikor valaki haján végigfuttatod az ujjaid. A szó olyan bájos mint a jelentése. A blogban már említettem, hogy az a fajta nyelvtanuló vagyok, aki nem tudja helyesen, csak műveli és reménykedik a jó eredményben. Nem akarok úgy csinálni, mintha értenék hozzá, csak szeretem olvasni, hallgatni, napi szinten piszkálgatni az angolt. De… Tovább »

Foghíjtelken is szép az élet

Debrecenben még nem találtam olyan környéket, amely esetében találkozott volna az ízlés és a pénztárca közötti összekötő kapocs. Vagyis egy kivétel volt, ahol el tudtam volna képzelni, hogy gyümölcsöt szüretelek, – működő kert volt, nagy gondot viselt rá a gazdája – lekvárt főzök be egy csendes utcában, közben a háttérből laposakat pislog az előző írásomban… Tovább »

Foglalkozás körében elkövetett állatsimogatás

Tegnap este amikor lefekvéshez készülődünk, eszembe jutott, hogy milyen körülmények között kell sokszor mérni. Van amikor a gyerekzsivajtól nem halljuk a másikat közvetlen mellettünk, van amikor a bátrabb gyerekkel csináltatom a mérést, mert lenyűgözi, az, hogy valahogy kiolvasok belőle valamit. Kaptam már gyerekrajzot és tavaszi virágcsokrot a mérés végére. Van amikor régiségekkel jöttünk el, mert… Tovább »

A londoni slozi palota, avagy így építs sz@rból várat

 A blog eddigi írásaiban már megemlítettem ezt a kezdeményezést, de úgy döntöttem, egy teljes írást érdemel. Nincs eléggé hangsúlyozva, hogy mennyit számít egy <10 milliós városban a megfelelő helyezkedés, a kreativitás, ha az ember olyan helyen akar élni, ami tágas, központi helyen van és nem utolsó sorban az övé. Következő alkalommal, mikor ellátogatunk Londonba, biztos… Tovább »

DIY királynő, aki menyasszonyi ruhát horgol

Mai böngészésem eredménye egy történet az idő, a lehetőség kihasználásáról, belebonyolítva a szorgalmat és az alacsony büdzsét.  Vagy ki tudja, lehet, hogy lett volna kapacitása, hogy vásároljon ruhát, csak kihívásnak élte meg…. Vágtam egy Obamás teknős szájat amikor végignéztem ennek a lánynak a projectjét. Szimpatikus volt, ahogy ez a lány elmesélte, hogy a minden nap… Tovább »

Ha napot látsz, vedd fel Cirmitől a “Tavaszt köszöntő” fejtartást és lapos pislogást.

Szívből tisztelem az állatok egyszerű örömét az élet dolgai iránt. Most, nézzetek rá, mikor voltatok ilyen hálásak, csak azért mert süt a nap és beleszagolhattok a közelgő, éledő tavaszba? Szerintem Cirmi követendő példa lehetne, hogy a mi ember agyunk kicsit a pillanatban éljen. Nincs múlt, nincs jövő csak a füledet és az arcodat borzoló szellő… Tovább »

Nem csak a kőmacska érzi a tavaszt

HelyszÍn: Debrecen, szombat reggel. Sétánkat ez a kis kurtizán szakította félbe, utána felbukkant a macska is. Há, elsőre is a macskáról beszéltem, ugyanis odasétált hozzánk és én, mint önkéntes állatgyomrozó (kedves értelemben) azonnal állományba helyeztem saját magam. Ilyenkor csak remélem hogy a másik félnek is jó. P. kapott már el olyan képet, ahol a megölelt… Tovább »

Már csak párat kell aludni az első tavaszi salátáig: Póréval töltött sültcsirke, puliszkával

Reggeli sétám során nézem az emberek arcát, hosszú a tél és a karácsony narancsillatú romantikáját már elfújta a szeles, havas január. Visszahallom, hogy mindenki úgy megy dolgozni, hogy elege van a szürkeségből és még azzal is összevitatkozik, akivel máskülönben nincs baja. Vergődünk, várjuk az első napos, friss illatú reggeleket. Minden porcikám követeli azt, hogy friss… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!