Le Café de Capucine

Ne haragudjatok rám, légy szíves, a hét olyan agydurrantó és olyan gyorsléptű volt, hogy a napokat annyiban tudtam számolni, hogy kedves barátnőmet hány napja nem tudtam visszahívni. Pedig nagyon vágytam rá. Kicsit magányos szerep jutott nekem, pedig tudvalevő, hogy a homo sapiens asszony ága felettébb szereti fogyasztani a napi 25.000 szóból álló napi limitjét. Igen,… Tovább »

A hétvégén megünnepeljük a szüleim házassági évfordulóját egy jóvágású reggelivel a vásárcsarnokban, ugyanis olyan figyelmet kapott a velős írás a családom tagjai körében, hogy megkívánták a hely hangulatát. Nem leszek autentikus, utána nem egy gyárilag száraz szoci ischlerrel fogjuk letuszkolni az ízeket, hanem inkább gúvadt szemekkel értékeljük a Kismandula cukrászda x.-ik arculatváltását, ahogy a sütis… Tovább »

Éhes disznó, makkal álmodik…most én is arról ábrándozom, hogy reggelizhessek. Nem is akármilyen finomat hozott az én drágám reggel a pékségből, amíg én a gyűrött fejemmel forraltam a kakaóhoz való tejet, nem, instant szóba sem jöhet. Innen éreztem meg, hogy mennyire szükségünk lenne erre többször, régen másképp volt, akkor jutott idő lekváros-krémsajtos palacsintára, muffinra. Mikor… Tovább »

Kapcsolatom a fenti kiállítással, egészen 2008 nyaráig nyúlik vissza, mikor is először hallgathattam a Kossuth rádióban egy egy órás összefoglalót a magyar kávékultúra hanganyagából. Ezt a kiállítást népszerűsítették. Valahol ez az oldal, Capucine kávéháza is annak az egy órának köszönhető, amikor rájöttem arra, milyen gazdag, kozmopolita, csodálatos, szövevényes ez a mi kis magyar kávétörténetünk. Büszkeség… Tovább »

Infantilis hülyének lenni jó, felszabadító dolog. Eszembe jutott erről a kisfilmről, a múltkori szántódi fürdőzés. A másik pár, visszafogott, kedves, sutyorognak, nevetgélnek…mint a normális, felnőtt emberek. 3 méterrel arrébb mi: hisztérikusan röhögtünk és azon szórakoztunk, hogy meg tudjuk e csinálni a Dirty Dancing vízben táncolós jelenetét, miközben borzasztó hamisan énekeltük a “Time of my life”-ot…. Tovább »

... Tovább »

Annyira szeretem az élet pici örömeit, főleg akkor, amikor olyan egyszerű dolgoknak tudsz örülni, amit boldogult lyánykorodban természetesnek vettél. Ilyen volt a hazaèrkezésünkkor sütőből kivett reggeli édesanyám keze alól. Pizzaa! Nem is akármilyen, házi tésztával sült, ropogós, tele tengeri állatokkal, még ha némelyiknél nem tudtam, hogy a fülét vagy a bokáját eszem. Csitulj, a receptet… Tovább »

... Tovább »

Elképesztő jó délelőttünk volt. Bár még nem nagyon tudunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy a belátható jövőben egy egészen más kultúrát ismerhetünk meg, ezért döntöttünk úgy, hogy bemelegítjük az agyunkat néhány útikönyv átböngészésével, könyvtáraztunk! Mindig szerettem könyvtárba járni, új polcokon böngészni, olyan témákról olyan könyveket olvasni, amiről nem is képzeltem volna, hogy érdekel. Türtőztetni kellett… Tovább »

Ez a szakállas vicc jutott az elmúlt hetekről eszembe, bár eredetileg egy norvégtól kérdezték. Ha nem is skandináv, de egy angol nyárnak igazán hívhatom ezt az árvizes, csöpögős júniust. Az esőben maradhatok infantilis, aki imádja nézni a megrökönyödött, néha rosszalló arcokat, mikor ebben az időjárásban felvillantom a szürke városnak a piros, kiskutyákat ábrázoló esernyőmet, ami… Tovább »