Egy megtakarított penny, egy keresett penny. Lehetne szivárvány szőrű pónira hivatkozva trillázni, hogy de jó, hogy elkezdődött hét, viszont ez az állítás csak részben állja meg a helyét. Örülök, hogy levehettem a mamuszt, hogy a hajam valahogy kifésülődött, bepakolhattam a szép kis munkás táskám. Késés nélkül eljutottam a bankom főhadiszállására: Gyanútlanul és felkészületlenül ért az… Tovább »
Az utóbbi időben valahogy olyan tapasztalatokat kell szereznem, ami sajnos arra enged következtetni, hogy rossz fele haladunk. Nem Te, nem Mi, hanem mindenki. Gyönyörűen megtanultuk becsukni a szemünket, mert lerombolnak egy városrészt, hogy egy pöfögő, egészségtelen, élhetetlen utat húzzanak rajta végig és az ott élő ügyfelek csakis arra tudnak panaszkodni, hogy így kevesebbet fog érni… Tovább »
Bár a héten megemlített tényre, hogy bizony augusztust mutat a naptár, pedagógus anyukámnak legörbült a szája (ez a vég kezdete, mert szembesül vele, hogy visszaszámol az iskolakezdésig). Nekünk még vastagon nyár van, minden augusztusi melankólia nélkül. Tavaly is, ma is meglátogattuk az Alföld legnagyobb kánikulai ember gyűjtőjét, a hajdúszoboszlói strandot. Mindig utólag szembesülünk vele, hogy… Tovább »
Kedves gyanútlan, kávéra vágyó barátom! Ahogy Karinthy főviccmester úr mondta a századelőn: “Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”. Ki kell írnom magamból ezt a tortúrát, amiben napok óta vagyunk, pedig Isten látja lelkem, én csak kávézni akartam ÉS még nincs vége kérem szépen. Kezdődött ugyanis, hogy kiskeziccsókolom kinézett egy bájos és mégis munkahelyen használható,… Tovább »
