Le Café de Capucine

Az art deco, ha torta volna Be kell vallanom valamit: sokáig volt egy titkos hobbim. Egészen a legutolsó időkig, amíg nem kopogtatott be (szó szerint értendő, házhoz jött) az ajtómon a szerelem, éjszakákat töltöttem azzal, hogy szörföztem az interneten és ismeretlen emberek esküvői tortáit nézegettem. Ruháról nem is álmodoztam, nem fájdítottam a  szívem azzal, ami… Tovább »

Voltatok már úgy, hogy nem akartátok felfogni a józan eszetekkel az előttetek álló napot? Ekkor előveszem Brian Tracy motivációs gyöngyszemét, ami az időgazdálkodás ék egyszerű megoldása: Csináld MOST! Saját olvasatom: Told meg a tempót pörögj, majd a felszabadult idődet ilyen kulináris szépség elfogyasztására és kiélvezésére pazarold el. Zabpehely, néhány szem eper, kevés meggy dzsem és… Tovább »

Vannak olyan vágyaim, amik megvalósításának még nem kezdtem neki. Ilyen az, például, hogy nem építettem még üvegházat, hogy télen is ehessek paradicsomot, vagy, hogy croissant hajtogassak és süssek. Persze, úgy hogy sikerül is. Hétvégén kipipáltam egyet, amit gyerek korom óta meg akartam csinálni. Ez volt a kifogyhatatlan tejkaramella elkészítése. Azért kifogyhatatlan, mert magam hamarabb ráunok,… Tovább »

Annyira jó hétvégénk volt, olyan hálás vagyok érte. Tegnap sok idő után elmentünk a piacra és nem kellett sietni, nem kellett időre menni. Nem kellett az órát nézni, mikor a nyugdíjasokkal álltunk sorba a húsos pultnál, vagy a péknél. De annál is jobb, hogy találtam ma délelőtt egy receptet, amit meg is csinálhattam. Elvileg a… Tovább »

A How I met your Mother sorozatnak sok aha élmény mellett azt az információt is köszönheti az emberiség, hogy: megismertették a férfiakkal, hogy a nők minden hónapban egy héten keresztül csokoládét kívánnak, kivéve a kanadai nőket, mert az ők csokoládéja a karamella. Mivel nem vagyok kanadai én is sírok a csokoládéért akkor, amikor morgok és… Tovább »

A szüleim, szeptember 7.-én ünnepelték a 29. Házassági évfordulójukat. Az esemény előtt gondolkodtunk, mit adjunk ajándékba, de mikor kistestvérem elkotyogta, hogy milyen ajándékokat vettek egymásnak, lemondtam minden tervemről. Utolsó lehetőségként fél órával az érkezésük előtt elkezdtem sütit csinálni. A süti kinézete ellent mond az alkalomnak, mert olyan bagatell és kis csúnyácska is a a szentem…. Tovább »

Nincs madarunk, de ha lenne, félthetné a ropogtatni valóját. Jártatok már úgy, hogy valami bizarr dolog keletkezett abból, hogy túl sokat hajtottatok a szakácskönyvben és magad sem érted, de a recept átváltozik egy másik sütivé. Vagy hogy a rántott húsról lassan leázó panír juttatja eszedbe, hogy a tea lábosa is a tűzhelyen maradt az olajé… Tovább »

Nos kérem szépen, ahelyett, hogy levezetném a künefe jelenség és fellángolás főbb pontjait, inkább egy mesével szeretném látványossá tenni ez a “kicsi, savanyú, de a miénk” narancsot. Vagyis süteményt.  Ezt a mesét szegedi főiskolás éveim első szemeszterén hallottam. Művészettörténet órán, a felhíguló információ veszélyeire hívta fel így a figyelmet a tanárom, Lénárt Sándor Római konyhájának… Tovább »

Az élet és az ember leleményessége úgy hozta, hogy a héten meglátogattuk Kecskemétet. Összesen 1 órát töltöttünk ott, de még így is jutott idő megcsodálni a főterét. Villámlátogatás volt, kora délután már fitten, frissen a munkahelyünkön ültünk. Szóval készíteni kellett egy batyut, minden földi jóval, amit belepakolhattam este 11 órakor, egy másik munkanap végén. Szendvicske… Tovább »

Ezzel az egyszerű sütivel úgy jártam mint édesanyám nyáron a zöldbablevessel. Addig volt üres a tepsi, amíg 2 adag között kimostam. Tegnap is, ma is sikere volt. Meg akartuk lepni valami üdvözlő ajándékkal a szüleinket a nagy út után hazatérés és találkozás alkalmából. Első nap az olvasott recept szerint (nagyjából) jártam el, második nap, már… Tovább »