Le Café de Capucine

Tegnap este amikor lefekvéshez készülődünk, eszembe jutott, hogy milyen körülmények között kell sokszor mérni. Van amikor a gyerekzsivajtól nem halljuk a másikat közvetlen mellettünk, van amikor a bátrabb gyerekkel csináltatom a mérést, mert lenyűgözi, az, hogy valahogy kiolvasok belőle valamit. Kaptam már gyerekrajzot és tavaszi virágcsokrot a mérés végére. Van amikor régiségekkel jöttünk el, mert… Tovább »

Egy véletlennek aligha nevezhető esti böngészés alkalmával jutottam el egy zseniális blogra, (Ada Kaleh szigete volt a téma, hamarosan.) ami napi rendszerességgel közöl kevésbé ismert történelmi képeket és karol fel olyan dokumentumokat, amikert érdemes kifejteni bővebben.  Nem csak engem bűvölnek el az újraszínezett képek és visszatérő motivum Párizs. Gyerekkorom óta szeretnék eljutni, de mindig csak… Tovább »

A napokban eszembe jutott Robin Williams monológja a Holt költők társaságából: Szívd ki az élet velejét, Carpe Diem! A napokban olyan energia lengett minket körül, hogy a rendelkezésünkre álló 24 órába beleerőszakoltunk 25-öt! Szombaton volt az évfordulónk. Megint. Mert januárban is ünneplünk egyet, de Február 28.-án is. Olyan ez mint a névnapom. Annyiszor fogadom a… Tovább »

Napok óta készültünk erre a kis kirándulással egybekötött munkára és ennek az alföldi lyánynak nagyon tetszett a befagyott patakmeder alatt csobogó víz, a Huták 2-3 utcás település csoportjai és a harapható friss levegő. Csak 2 óra, de milyen más. Mikro nyaralássá tette az egészet a januári nap és a távolban kirajzolódó kék hegyek. Beleszerettem ezekbe… Tovább »

Dec 20. A zsidó negyed bohém, színes és hívogató hely volt termelői piaccal, kávézókkal, teázókkal, de éhesek voltunk. Hosszas keresés után, kifázva találtunk egy hívogató kis éttermet. Borzasztó mód érdekelt az épület, mert az alagsorába le lehetett látni, nem az egészre, csak egy kis szeletébe. Egy falat kivágtak, a padlót eltávolították alatta és két oldalról… Tovább »

Nem tudom, hol kezdhetném, elvárásokkal érkeztünk Lengyelországba. Amikor itthon turisták szólítanak le, boldog vagyok, ha állampolgárként, magyar emberként olyan képet tudok nyújtani nekik, hogy érdemes ide látogatni. Mert mindannyian az országimázs központ kihelyezett emberei vagyunk. Meg amúgy is, csak a világnak ez a medencéje az otthonunk, büszkék vagyunk rá. Nem tudom, hogy Krakkóban csak kifogtunk… Tovább »

Tapasztalatot kaptam karácsonyra, egy utazási élményt és úgy ülök itt, hogy megjártuk a Tátrát olyan este, mikor a fenyvesek csak a törzsüket mutatták nekünk, láttuk a Wavel várának alsó termeit, és Oscar Shindler gyárát az ipari negyedben. Szolidaritást kaptam, hogy elvitt engem egy olyan moziba, amit szerettem volna megnézni. A tapasztalat mondatja velem a keserű… Tovább »

Az elmúlt napokban megtanultunk valamit: minél kevesebbet vállalunk, annál kevesebbet bírunk. Most egy lejtőn vagyunk és már nagyon várjuk a dolgosabb januárt. Az az érdekes, hogy olyan kimerült vagyok ettől a nyugisabb életviteltől, mint amikor 2 telefon lóg a fülemen és a fejem zsong a sok adattól és tennivalótól. Csak a magam nevében beszélhetek. Évek… Tovább »

Ahogy nemrég ígértem, egy írást terveztem a Múzeumfaluban megfogdosott és megcsodált, Árpád kori építészeti bemutatóról. Október 3.-án nyitott ez a nagyjából 8 házikóból álló kis “falu” tóval és fedett, kemencével összekötött kis sütögetővel. Mi még 90%-os készültségben láttuk, csak kifele menet vettük észre a belépni tilos táblát. Vágyom arra, hogy megnézzem milyen lett az összkép… Tovább »

Szerencsés embernek mondom magam, ugyanis a P, a Pár előhozakodott a kapcsolatunk második legjobb (az első a gyűrű volt egy random szőlőhegyen a Baltonnál) felvetésével. Menjünk el a hétvégén a nyíregyháza mellett lévő múzeumfaluba. Az ötletet egy kiszólásom adta egy héttel korábbról, mert belebotlottam egy beszélgetős műsorba apukám autójában. Semmi sincs véletlenül, ahogy az a… Tovább »