Le Café de Capucine

London II. nap

Ne haragudjatok kérlek, hogy ennyire húztam a beszámolót…csak részben igaz az, hogy sok dolgunk volt. Jó, jó belátom azért tartogatom magamnak ezeket a dolgokat, mert olyan jó benne élni…bevallom, mióta hazajöttünk, az én agyam még mindig a londoni utcákat rója, nem akar hazajönni. Pedig, Isten látja lelkem, több dolog belefért volna ennyi időbe, amennyit mi… Tovább »

Holywell, Cambridge

Holywell egy zöld mezőnyivel arrébb feküdt, ahova az első napunk estéjén mentünk. Olyan picike, hogy 2 utcából állt, így egy kellemes egy órás, kényelmes sétával megkerültük, gyermekekkel, sör pihenővel együtt. Sajnos a fényviszonyok rohamosan romlottak, nem tudtam annyi képet csinálni, amennyi szépet láttam. A falucska mellett húzódott egy kis folyócska, ami diszkréten addig tud emelkedni,… Tovább »

Hatalmas, szerethető világfalu: London 1.este

Amikor elindultunk Huntingdonból akkor azt gondoltam, hogy csakis a vidék, a vidék marad nekem az első számú, de London egy egészen más, legalább olyan jó szórakozás. Mai napig nem jöttünk rá arra, hogy talán az a világverseny lezárt belvárosi szakaszai vagy a fantasztikus, összehangolt  közlekedésének tudható be, hogy így szerettünk csavarogni ott. A harmadik napon… Tovább »

Első nap Albionban

Napok óta tologatom az írást, ugyanis az elmúlt heti kiesés egy másik életterületen torlódást okozott, alig tudjuk magunkat utolérni a munkahelyen, DE már péntek van, kisütött a nap is, kicsit jobban esett a reggeli kávé, csak azért mert tudjuk, hogy hétvége lesz. Viszont, nem tudok hazajönni agyban, nem akaródzik. Olyan jó volt nekünk ott az… Tovább »

Hazajöttünk!

Kedves csalódott olvasók, ez elmúlt napokban sajnos nem tudtalak Titeket megörvendeztetni az életünk örömével és bánatával, ugyanis nagy utazásra készültünk. A múlt héten volt egy jól sikerült beszélgetős, vacsorázós este, ahol minden feltálalt receptet elrontottam, azután az én emberem születésnapja és az utóbbi 5 napban elrepültünk észak-nyugatra. Nem akartam elkövetni azt a hibát, hogy a… Tovább »

Ötórai tea, Sült hal, Tom Jones: LONDON!

Kliséket elő! Még nem tudunk bele sem gondolni, révedezni, vágyakozni, sem a hétvégénkbe, sem a következő 3 órába, még nem fogtuk fel az utazás tényét sem. De vitathatatlan, hogy holnap ilyenkor már elhagyjuk  azt az egybefüggő földet, ami Európát alkotja és meglátogatjuk Angliát. Szeretnék piros buszon utazni, megnézni Avercamp képeit a Nemzeti Galériában, látni akarom… Tovább »

Villámnyaralás, Szántódon, Tihanyban

Azt mondják, hogy a jóból kevés is elég, ezt a mottót írhatnám fel az előző hétvégére a naptáramban. Péntek délután indultunk, úgy hogy alig gondoltuk végig, hogy mit is kellene vinni. Persze utólag beláttuk sok esetben, hogy egy ilyen kacatot jó lett volna még bezsúfolni a  csomagtartóba, de ugyebár, az ellentmondana a mindenkori gyakorlattal. Most… Tovább »

Fájós hát, Provence-el gyógyítva

Elcsodálkozom az emberi test komplex, terhelhető, kihasználható és mégis olyan sérülékeny mivoltán. Elég egyetlen kis legó a nagy egészben, hogy távolinak tűnjön az a gondtalanság, ami egoista fejünkben nem az egészséget, hanem napi hülyeségeinket helyezte a középpontba. Sajnos tegnap megtapasztaltam, hogy mikor édesapám lumbágója teljesen eltorzította az arcát fájdalmában egyetlen felüléskor vagy forduláskor, az nem… Tovább »

Sivatagi túra 2. nap: a sósivatagtól, Kaiuran müezzinjéig

Baguette vitrin A második napon már okosabbak voltunk ellátás szempontjából, ugyanis a sovány ebéd és az öt órai reggeli mindkettőnk gyengéje és energia nélkül nem lehet tanulni, hegyre mászni. A kis, igazi francia croissantok kitöltötték a hosszú buszutakat. Ez az ország francia protektorátus (milyen diplomatikus és jó politikai hozzáállás: nem azt mondják nekik, hogy ti… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!