Le Café de Capucine

Neopolis a görög neve, keramikusok lakták ezt a helyet. Ez a kis kiruccanás volt a szokató napunk, ugyanis sok olyan dolgot hallottunk erről az országról amik óvatosságra intettek. Ne hagyj a szobádban semmi értéket mert elviszik, mindenképp bérelj széfet, elő ne vegyél valamilyen drága dolgot, átvernek, kicsalják a pénzed, hülyének néznek…Tapasztalatlanok voltunk, hittünk minden olyan… Tovább »

Az elsőt sem írtam le? Dehogynem, csak a délig tartó intervallumig. Nem gonoszkodásból pihentetem az emlékeimet, csakis amiatt, mert annyi minden történt már azóta, hogy a ki sem bontott csomagokra szállnak az újabb élmények: államvizsga, születésnap, ajándék-álom táskán meglepődés, lecsófőzés, iszogatás. Valahogy olyan távoli lett, mintha nem is velünk történt volna, még a színünk sem… Tovább »

Tegnap, a kocsiból kirévedve esett le az a nyilvánvaló tény, amit csoporttársam szemében már Szegeden láttam: véget ért egy korszak. Nem lesz mostmár olyan, hogy jókat olvasva lebuszozok, vagy az utóbbi egy évben leautózunk, úgy hogy közben nézzük a fokozatosan kiderülő eget dél fele hajtva, konstatálom magamban, hogy a parasztházak 2 megyével arrébb bizony teljesen… Tovább »

Előre bocsátanék egy észrevételt, mielőtt arab országba utazik valaki: írj egy mondatot a tenyeredbe, ami így hangzik: KELL EZ NEKED? Ugyanis még a magukat tudatos vásárlónak tartó európaiak, aki tisztában vannak a marketing által művelt cselszövésekkel, ép ésszel nem tudja tudja elképzelni azt a csillogást és közvetlen alkudozás és kölcsönös intermezzo (te meglepődsz a magas… Tovább »

Ember, a Szaharát látnia kell mindenkinek! Ez volt az utunk fénypontja. Nem is tudom, hol kezdjem annyi mindent láttunk. El Jemben láttuk a római birodalom 4. (szerintük) legnagyobb amfitheatrumát és most sétálhattunk először azokon a folyosókon, ahol a rabszolgák mentek végig, mielőtt az arénába léptek. Mindig tudni szerettem volna milyen. Felmásztunk a lépcsőkön ahol a… Tovább »

Már hetek óta az álmaink netovábbja volt, hogy eljöhettünk ide, Tunéziába. Számoltuk a napokat, elképzeltük milyen lesz a környezet,az ételek,az emberek. Megtapasztaljuk a földi paradicsomot, ahol nincs más dolgod, csak fogyasztani, alukálni ebéd után, palacsintázni 2étkezés között, kávézni. Viszont soha életemben nem ültem még le nagyobb lelkifurdalással enni, mint itt.  Ugyanis a szívélyes mosolyoknak éhes és sokszor… Tovább »

Több dologgal kapcsolatban megdőlt a hitem az elmúlt néhány napban: sohasem gondoltam volna, hogy Budapesten, éjjel 500 forintért akar beengedni egy széttárt karú, borgőzös figura a szállásunkra, hogy egyszer olyan múzeumba  fogok menni, amelyen egy ember gyűjtési szenvedélye találkozik az üzleti érzékkel, így féltett tárgyai mutogatásából példásan megél. Nem hittem volna, hogy valaha el fogok… Tovább »

A buszozás számomra, mindig hosszú és kényszerű utazási forma volt, meg lehet szokni, ha az ember diák, ha jó áron akar eljutni A-ból B-be. Persze ha álomkóros lennék és 150 cm magas, akkor akár élvezhetném is. Elindultunk 3 órakor Debrecenből, de akkor még nem tudtuk, hogy milyen keserves lesz odáig eljutni. Az utazási irodánk az… Tovább »

Mint ahogy annyi honfitarsunk mi is a decemberi programok közé iktattuk a bécsi forralt bor iszogatást egy és andalgást az irreális árak tengerében. De ne galoppozzunk ennyire előre. A december már első napjától fogva programot jelentett és fog is, amíg mindenki arcán nem látok éteri nyugodtságot és a családi hazatérés mosolyát. Mikulásra elkészültek a kis… Tovább »

  Az a dolog, amely ellenállhatatlanná teszi ezt a várost, az az odafigyelés (és jól befektetett pénz), az a gondolkodás, mely egy házat nem tud annyira külvárosba rakni, hogy a turisták szeme és ítélete elől “ottfelejtett mulasztás” lenne. Mint a régi falusi porták előtt, a frissen meszelt, gereblyézett házak előtt, úgy itt is mindig valaki… Tovább »